Eszem megáll. A kis bélpoklos reggel 6-kor tojt egyet (hangosan nyom közben, elég egyértelmű, mikor csinálja), és vidám kalimpálással jelezte, hogy indulhat a nap. Átpelenkáztam, és megszoptattam. Csontra kiürítette a jobb mellemet, aztán áttettem a balra is, ne éhezzen szerencsétlen. Kicsit beparáztam, hogy gond van a kínálati oldalon, mert még öt percig korrektül evett a másikból is, ilyet nem szokott csinálni, főleg nem reggel. Utána viszont baromi jókedvűen vigyorgott rám, egyértelműen nekem szólt a jókedv. Apu kezében elaludt, míg én reggeliztem (fel kellett tankolni a készleteket, hogy újra legyen tej, ha már reggel sincs elég, hehe), lerakta aludni, ez volt mondjuk 8-kor, és most 12 óra elmúlt, Nyuszifül meg még mindig húzza a lóbőrt. Akkor most megnyugszom, hogy nincs baj a tejhozammal, csak a törpém volt falánkabb a szokásosnál.
Nem tudom, a vidéki levegő teszi-e, de amióta itt vagyunk, mintha leállt volna azzal a szokásával, hogy reggel sokszor eszik kis ideig, majd pár óra múlva (9 körül) kidől, és alszik egy nagyot. Most hatalmasakat eszik (időben is hosszan), és még nagyobbakat alszik.
Csóri gyerek, tegnap hurcoltuk jobbra-balra, autóban, babakocsiban, jöttek vendégek, fogdosták idegenek, a nap végére teljesen kimerült, és fél órával korábban megfürdettük, mert annyira ordított. (Ádám elvitte sétálni egyedül, erre levágott neki egy negyedórás hisztit, szegény gyerek már nem tudta, hogy jöjjön haza, mert két kézzel fogta a gyereket, de még ott volt a babakocsi és a gyerek is - de aztán sikerült letennie, és mire hazaértek, a kis piszok még be is aludt.) Fürdetés után kb. egy órát lógott a mellemen, míg megnyugodott (de úgy vetette rá magát a cicire egy óra után is, mint akit éheztettek napokig, csak aztán átvágtam, leválasztottam a tápról, és a vállam fölött tartva, bámészkodás közben bealudt.)
Én meg már csináltam sütit, pakolásztam, kiolvastam az egész internetet (nyehe), és várom, hogy felkeljen, és mehessek megszoptatni. Ő meg már párszor úgy csinált, mint aki mindjárt felkel (hangokat adott, forgatta a fejét jobbra-balra hason fekve stb.), de semmi, alszik tovább. Ha ezek után a délutáni alvását is megtartja, én megeszem a kalapom :)
Kis szerelmem itt húzza mellettem a lóbőrt, és elképesztő hangokat ad közben. Öcsém ide szokott ülni mellé, hallgatja, nézi, amilyen pofákat vág közben, és vigyorog. Beszéltük is, hogy ha meg akarok bizonyosodni róla, hogy él még a gyerek, nem kell a lélegzését figyelnem, mert két percen belül tutira ad valami vicces hangot :)
Ilyenkor itt ülök készenlétben, és alig várom, hogy felébredjen, és mehessünk a szobámba peluscserére és szoptatni. Olyankor csak az enyém, mert amúgy itt Anyuéknál átmentem szoptatós dajkába, alig van az én kezemben, mert ha ébren van, versenyeznek egymással a családtagok, hogy ki fogja/altassa stb.
Az apukája holnap jön hozzánk, elmondása szerint már alig várja, hogy megnyavarhassa az ő kis Morzsikáját, aki nélkül (és nélkülem) üres a lakás.
Amióta itt vagyunk "vidéken", egyszer sem fordult elő, hogy a törpikém sírt volna szopás közben. Ez tök jó, ezek szerint nincs túltelítődés (pedig nem kell neki soha két mell, mindig egyből eszik). Viszont a kis száját tök érdekesen kiszívja közben, mindig a jobb alsó ajkát, és szerintem mindig akkor, amikor a jobb mellem van soron. Amúgy meg nagyon ügyesen szopik már, nem kell a szájába célozni, mert magától is jól elkapja a mellemet. És mostanában jól fogadja, ha újra megkínálom, amikor ő már kiengedte a szájából. És én is jobban olvasok a jelek között, és észreveszem, ha már tényleg nem kell neki több. Bár sokszor nem akarom elhinni, hogy ennyi alvás után ilyen kevéssel jól lakott, de ez van, a technikája is szuper, kis szivattyú :) Soha nem szopott fél órákat, most is max. negyed óra alatt végez, és amióta itt vagyunk, újra hosszabb ideig eszik egy-egy alkalommal, és nagyobb szüneteket tart. Otthon gyakori volt, hogy 7 percig evett, majd másfél-két óra múlva újra megéhezett (ha a 7 perc után újra megkínáltam, sírt a felháborodástól, hogy ő már jóllakott, hagyjam békén). Most már ébredés után nem akar egyből éhen halni, hanem lehet vele egy kicsit játszani, szórakozni, mielőtt elvonulnánk. Evés közben most is sokszor nézelődik, de amikor igazán éhes, akkor csak arra koncentrál - már nem is szív-nyel-szív-nyel a ritmus, hanem nyel-nyel. És minden nap van két-három kaki, az esti csípő(láb)torna hatására is.
Amióta itt vagyunk, már sokkal jobban tartja a fejét, mint korábban, persze csak függőleges helyzetben. Már nem kell kézzel támasztani, ha a karomban van. Nagyon erős és ügyes. A hason fekve fejforgatás meg már annyira megy neki, hogy félálomban egyfolytában azt csinálja, kb. öt másodpercenként fordul a másik oldalára :) És új kunszt, hogy amikor függőlegesen tartjuk, és a lába az ölembe ér (azaz mindig, mert egyre hosszabb), akkor kinyomja magát, és lábbal megtartja a teljes súlyát! Nagyon erős kiscsaj. Figyelem, hogy melyik oldalát használja inkább, és szerencsére egyik sem dominál, pontosabban nem féloldalas, nincs lemaradva egyik oldala sem a másikhoz képest.
Kint ülök a kertben Anyuéknál, mellettem a mózesben szuszog a Törpe. Van vagy 25 fok, nagyon tuti.
Fantasztikus gyerekmentes programokat engedhetek meg magamnak: tegnapelőtt Lidl-ben voltam, tegnap Tescóban fél órákat, ilyet azóta nem csináltam, hogy megvan a kislány. Persze nem tudok teljesen lelazulni, tegnap is mini bodykat és zoknikat, na meg akciós pelenkákat nézegettem leginkább... :) ő az új hobbym, hehe. A Vaterán/Teszveszen is a terhességem óta csak nekivaló dolgokat nézegetek, veszek: hordozókendőt, pihenőszéket, kisruhákat stb.
A kisebbik öcsém teljesen odáig van a Kisnyuszitól, egész nap a kezében tartaná, ha lehetne :) Első este nyűgödködött a kicsi, és Apu is, Anyu is hiába próbálta megnyugtatni. Ádámnál meg elaludt. Sose fogjuk megtudni, hogy addigra merült-e ki teljesen, és azért, vagy tényleg ennyire jó az öcsém karjában, de ő azóta is rajong. Ma elmentem a szomszéd kozmetikába, a kislány épp elég éberen aludt, és öcsémre hagytam, hogy ha nyekereg, vegye föl, ha balhézik, hozza utánam. Végig azt lestem a szemöldökfestés-tépés alatt, hogy mikor tűnnek fel, de nem jöttek. Állítólag egyszer sírni kezdett, de Ádis visszaaltatta 5 perc alatt :) Ellenben a nagyobbik öcsémnek hiába nyomtam a kezébe, hogy érezze, mennyire jó egy ilyen kis szuszogó testet ölelni, hamar visszaadta, "majd ha nagyobb lesz" felkiáltással.
Lizám rengeteget nézelődik, valódi értelem van a szemében, jól megfigyel mindent, komolyan. Sokat mosolyog, mindenki nagy megelégedésére :) Apura nevetni is szokott, amikor játszik vele, és ezerszer elismétel neki valami vicceset. A sokadik ismétlésig koncentráltan figyeli, mi is történik, aztán elvigyorodik, Apa meg hangosan nevet nagy örömében :)
Tegnap Ádissal felvettük, hogyan ébredezik a kisasszony. Végig azt hinnéd, hogy mindjárt eltörik a mécses, és indul az éktelen ordítás, de mindig meggondolta magát félúton, és bár már éhes volt, többször visszahunyta a kis szemét, pofákat vágott, nyújtózkodott, hangicsált, nagyon vicces volt. Tök jó lesz majd visszanézni 18 éves korában, biztos szégyellni fogja, mert közben ilyeneket mondunk róla, hogy mekkora feje van, meg hogy nincs is nyaka, csak tokája :) És mindezekkel együtt gyönyörű kis baba ám.
Éjjel 1.50-kor keltem arra, hogy már keresgélő mozdulatokat végez a fejével, és nyitva a szeme. Szokás szerint 10 perc alatt betolta az adagját, majd jelezte, hogy buli van, nézelődjünk, táncikáljunk, szórazkoztassam. Másfél óra alatt sikerült visszaaltatnom, addigra már teljesen kiment az álom a szememből, de azért vissza tudtam aludni. Amúgy tegnap először nem a karomban altattam el a fürdetés utáni szoptatás után, hanem letettem hasra a kiságyba, és ütögettem a fenekét, meg a hátán tartottam a kezem. És kb. 10 perc után elaludt, nagy sikerélmény. Pedig szívesen fölvettem volna, mert annyira jó, hogy már bújik hozzám... belefúrja az egész kis testét az enyémbe, egyik kezével a hajamat markolja, másikkal a hálóingemet, és melegítjük egymást. De nem lesz mindig 5,5 kilós, és már most sem könnyű, ha órákon át kézben akar lenni.
Még szerencse, hogy a hordozókendőt szereti, és nekem is jó érzés benne tartani, mert mindkettőnknek jót tesz. Nekem van két szabad kezem, és állandóan velem a gyerek, ő meg biztonságban és közel érzi magát hozzám, és fejlődik az idegrendszere, egyensúlyérzéke, és meg is nyugszik ott.
Ez a kislány jobban tudja, mi kell neki, mint én :) Többszöri sikertelen altatás után megint megkínáltam az üresebbik mellemmel, mert a cumizástól mindig fennakadnak a szemei egy percen belül :) De most zavarta, hogy tej is jön, mindig kifolyatta a szája szélén, és simán az ölemben aludt el. Hasra tettem a mózesbe, most szunyál. Nem nagyon szeret háton aludni, csak ha nagyon kiüti magát - akkor mindegy neki.
Tegnap egyedül fürdettem, mert Apukája nem ért haza időben. Jól rákészültem, az biztos :) De érezte, hogy ez nem ugyanaz, meg szerintem az én 37 fokos vizemet is hidegnek találta (az apja melegebbre szokta, mindketten a meleget szeretjük), szóval sírt, és ennek megfelelően a fürdés utáni szopás sem telt nyugiban, mert addigra totál felhergelte magát a törpe, és ha kicsúszott a szájából a cici, egyből sírógörcsöt kapott :) Imádom. Azért a Született feleségek második részére már szunyált, és éjjel is elég baráti volt a menetrend, mert fél 3-kor keltett, utána meg két órával később. Éjjel nyugodtabban szopik, nincs annyi inger, mint napközben. És tényleg szívesen kelek fel hozzá, mert örülök, hogy anyatejes baba, és ha ez az ára a tejhozamnak, ám legyen. Reggel viszont nehezebben viselem, amikor Nyuszika már 6 után úgy érzi, hogy indulhat a nap, buli van! :)
Annyira jó gyerek, hogy amikor nem alszik el egyből, és többször, hosszan kell próbálkozni, akkor úgy érzem, hogy na, most végre én is olyan csinálok, mint a többi anya, akinek nyűgös gyereke van :) Komolyan nem tudom, mivel érdemeltem ki ilyen jó gyereket. Álomszép, hízik, mint a kismalac, elégedett a világgal, és egyre jobban megismerjük egymást. Hála Istennek a hordozókendő is bejön neki, nézelődni is szeret benne, meg szunyálni is. Nekem is szuper, mert szabad a két kezem.
Halálos, amikor jóllakottan mosolyog ezerrel félálomban :)
Azt hiszem, megint rájöttem valamire. Napok óta tart, hogy Kicsiliza az 5 óra körüli szoptatás közben nézelődik és tekereg, többször vissza kell tenni a szájába a cicit. Utána nem nyugszik meg, sírdogál, nyűgösködik, nyújtogatja a nyelvét, cicit keres, a karomban nem nyugszik meg, ringatástól, járkálástól sem. Az volt ma is az első gondolatom, hogy kiürítette az egyik mellemet, itt az idő megkínálni a másikkal, de nem kellett neki, kiköpte többször is, nem tetszett neki, hogy jön belőle a tej :) Az üresebbiken viszont szívesen cumizott, és le-lecsukódott a szeme már az első mozdulatoktól. Elvenni nem tudtam tőle, mert ha ki is csúszott a szájából, sírt, míg vissza nem kapta. Szóval csak cumizni vágyott, de azt meg fél óra után meguntam, ezért újra elővettem a hordozókendőt, és egy perc alatt elaludt benne... hihetetlen. Most is itt szuszog rajtam.
Ma a kendővel sétáltunk, nem babakocsival - sokáig nézelődött, aztán bealudt. A levegőzés után hamarabb ébred, mint amúgy, de lehet, hogy ez csak a délután hatása, és ilyenkor a sok inger miatt több anyára vágyik :)
Most megyek és megfürdetem egyedül, mert Apukája 9 után fog hazaérni...
Annyira jó ez a gyerek, hogy bűntudatom van, amiért van időm mellette internetezni... Ma még a reggeli szokásos műsor sem volt, amikor pár percet eszik, nézelődik, nyűglődik, majd mindez elölről reggel 6-tól 9-ig. 8-kor evett egy nagyot (az óraállítás miatt ez neki 7-kor volt), utána pedig hason aludt, míg én vasaltam, pakoltam a kisruhákat (előszedtem a 62-eseket, az 56-osok pedig mennek pihenni a tesóig), zuhanyoztam, fogat mostam, tévéztem, ágyneműt cseréltem. Utána evett, nyűgösködött, nem maradt meg a pihenőszékben sem, ekkor magamra vettem a hordozókendőben, és kimentünk megnézni, jött-e posta. Ott találkoztam Enikőékkel, aki áthívott, és a beszélgetés közben Kisnyuszi pikk-pakk bealudt rajtam, amit folytatott is egészen du. 1-ig.
Az egyetlen malőr, hogy amikor a megfőtt spagettiről vagányan csak fedővel, szűrő nélkül akartam leönteni a vizet, az egész a mosogatóban landolt...
Most már egészen biztos vagyok benne, hogy tudatosan mosolyog :) Ma is tanulmányozta az arcomat, és mosolygott. Még nem olyan szélesen, mint álmában, szoptatás után, de egyértelműen nekem szólt, és mosoly volt :)
És ami imádnivaló: már bújik hozzám, markolja a hajamat, mindkét kezével kapaszkodik (na jó, olyasmit csinál), amikor ölelem. Iszonyú jó érzés. Eddig azt szerettem nagyon, amikor szoptatás közben a kis kezeivel az ujjaimat markolássza, meg a mellemet simogatja-kapirgálja, de ez még szuperebb. És az is nagyon-nagyon anyukásan jó érzés, amikor csak az én karomban nyugszik meg és alszik el sírás után...
Enikő szerint kezd karakteres arca lenni, már nem az a csecsemőpofi. És a rengeteg haja is mind megvan még. Alig várom ilyenkor mindig, hogy felébredjen, és megszoptathassam. Utána pedig elmegyünk babakocsival egy nagyot sétálni. Jó neki is, nekem is.
Két dologra vágytam: hogy a kicsi magától induljon el (és ne álmában vegyék ki belőlem egy hideg műtőben), és hogy Férj legyen itthon, amikor elindul (azaz éjjel/hajnalban vagy hétvégén).
A 38. héten (betöltött 37) csütörtökön a reggeli pisiléskor érdekes dolgot találtam a bugyimban: nyúlós-kocsonyás anyagú, sárgás színű váladékot, amilyen odáig nem volt. Nyákdugóra gyanakodtam, de korainak találtam, hiszen még nem töltöttük be a 38 hetet sem. Utánaolvastam a neten és a terhes könyveimben, és elbizonytalanodtam: a nyákdugó színe ezek szerint barnás-pirosas, és távozása jelenthet aznapi és 2 héttel később induló szülést is. Még aznap délelőtt, és másnap, harmadnap reggelre is találtam hasonló „darabokat” a bugyimban, és csak reméltem, hogy nem kaptam el valami fertőzést így a terhesség végén. Pisilnem is többször kellett éjjel, pedig egész terhességem alatt mindig egyszer mentem ki emiatt éjszaka. Hasmenésesebb is lettem, de ennek nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget.
Vasárnap reggel, aznap, amikor a 38. hetet töltöttem, ¾ 8-kor arra ébredtem, hogy bugyogva folyik a lábam között a meleg magzatvíz. Meglepődve mondtam Férjnek, hogy nézd már, ő meg félálomban visszakérdezett, „mit nézzek?”. Aztán meglátta, egyből kipattant a szeme, és kizavart a fürdőszobába :) A vizem folyamatosan ömlött, mintha literek lettek volna bennem, csíkot húztam magam után, amerre mentem. A Férjem győzött utánam felmosni :) Beálltam a kádba, levettem a csuromvizes bugyimat, néztem a tökéletesen tiszta magzatvizet, kitapogattam, hogy nem lóg ki belőlem a köldökzsinór, és vigyorogtam, mint a vadalma. Hát elkezdődött! Ma meglátlak, édes kicsi lányom! Elindultál magadtól, milyen szófogadó, rendes kicsi baba vagy! A Férjem ugrált körülöttem, és ijedten kérdezte, most azonnal indulnunk kell? Mondtam, azért annyira nem, még pár dolgot be kell dobálnom a csomagomba, meg lezuhanyozok. Még szerencse, hogy előző este isteni sugallatra hajat mostam, pedig vasárnap szoktam :) WC-re is kellett mennem, ismét hasmenésem volt. Férj is elment tusolni, de borotválkozni már nem mert, annál jobban siettünk azért. Megkérdezte, a fazonomat leborotválja-e, ahogy megbeszéltük, de mondtam, hogy dehogyis, majd bent a szülésznő. Hozott nekem ruhát, nagy nehezen felöltöztem, egy sima Always betétet tettem a bugyimba (kb. 5 percig bírta, haha), és egy nagy törülközőt szorítottam a lábam közé, így pingvineztem. Még egyszer átnéztem a listát a hiányzó dolgokról, bedobáltam a táskába, amit kellett, és útra készen álltunk.
Fél 9-kor indultunk el otthonról. Útközben éreztem, ahogy a kislány mocorog a hasamban, ez nagyon megnyugtató volt. Küldtem a dokimnak egy sms-t, hogy mi a helyzet, mert azt beszéltük meg, hogy majd a kórházból felhívják, ha szülünk, de gondoltam, ennyi belefér. Az sms-t nem kapta meg, nem volt elérhető.
9-re értünk a MÁV Kórházhoz, vasárnap lévén találtunk kafa parkolóhelyet, és elindultunk afelé a bejárat felé, amit a szülőszoba-látogatáson mondtak. A nagy táskámat még nem hoztuk, bár én szerettem volna, de Férj szerint nem kell az még. Az ajtó zárva volt, az influenzatilalom miatt. További 3 bejáraton próbálkoztunk (én a törülközővel a lábam között), egyik sem volt nyitva, Férj egyre idegesebb lett. Végül leesett, hogy a Dózsa Gy. úti bejárat a másik oldalon lesz (egy portás is mondta), és ott bejutottunk. Mondtuk, hogy szülni jöttünk, így felmehettünk a harmadikra, ahol egyből leapacsoltunk egy szülésznőt, akinek elmondtam röviden a paramétereket (ki a fogadott orvosom, hány hetes terhes vagyok, elfolyt a vizem). Ő szólt az ügyeletes orvosnak, és beültetett egy szobába, ahol rám kötötte a CTG-t. A kicsi lány szívhangja szép szabályos volt. Mondta, hogy át kellene öltöznöm a saját hálóingembe, papucsomba, ezek persze a nagytáskában voltak, így Férj mehetett egyből vissza :) Addig hallgattam a törpike szívhangját, és nagyon-nagyon jókedvű és nyugodt voltam, kellemes izgalommal vártam, hogy mi lesz. Mondtam a szülésznőknek, hogy a baba hétfőn még faros volt, hátha megfordult (előző nap nagy műsor volt odabent), de kitapogatták ketten is a jobb bordám alatt a kis fejét, így azt is megtudtam immáron biztosra, hogy császár lesz ebből. Férj visszaért, fel akarta hívni a bátyját, de lebeszéltem. Előre megbeszéltük, hogy nem csinálunk a szülésből élő showműsort, nem hiányzik, hogy mindenki otthon izguljon értünk, elég őket az örömhírrel felhívni majd. Csinált rólunk pár fényképet, mert nagy szívfájdalmam volt, hogy nincs közös pocakos képünk. Hát lett, csak a CTG is rajta van :)
A CTG után következett a manuális nőgyógyászati vizsgálat, ehhez alám tettek egy kislavórt, mert löketekben újra és újra távozott belőlem némi magzatvíz. Az ügyeletes doki nagyon szenvedett, és sűrű elnézéseket kért az okozott fájdalomért, mert nem tudta kitapintani a belső méhszájamat (túl magasan volt). Végül feladta, abban maradtunk, hogy a külső 1 centire van nyitva, és nincsenek fájásaim. Részletesen kikérdezett az ilyenkor szokásos dolgokról (utolsó menzesz, mennyit híztam, milyen műtéteim voltak, szedek-e gyógyszert stb.), ezeket bepötyögte a számítógépbe. Közben próbálták elérni az orvosomat, két mobilszámon is, de nem volt elérhető továbbra sem.
Ezek után elfoglalhattam az alternatív szülőszobát, ahol kád és kötél is van. Átöltöztem szépséges kék kínai hálóingembe, felhúztam a vietnami papucsomat, és jött
Megtaláltam, hogyan kell kifőzni. Vettem Avent kézi mellszívót és tejgyűjtő kagylót is, ezeket kell majd sűrűn kifőznöm. Idemásolom:
Kifőzés kivitelezése:
A kifőzésre használt edény zománcozása legyen ép, fedele jól záródjon és ezt az edényt másra, nehasználja.
A művelet megkezdése előtt az eszközöket, tárgyakat mosószeres vízben alaposan mossa és öblítse el.
A mellszívó főzhető részeit olyan méretű edénybe tegye, amelyben azok lazán helyezkednek el és annyi vizet engedjen rá, hogy azokat a víz bőven ellepje. Ez megvalósítható úgy, hogy az edénybe beleterít egy csak erre a célra használt nem sűrű szövésű textíliát (pl. pelenkát), erre helyezi a mellszívó alkatrészeit apró darabjaira szétszedve, majd felengedi hideg vízzel, és a tárgyakat lazán beleköti a textíliába. Ügyeljen arra, hogy a víz az így elkészített csomagot lepje el. Ha nem köti textíliába az alkatrészeket, akkor a műanyagból készült részek feljönnek a víz tetejére, és a vízből egy részük kilóg. Ebben az esetben nem lesz megfelelő a fertőtlenítés. A 2. képen jól látható, hogy még nehezékkel (kanállal) sem lehet ezeket a tárgyakat teljes egészében a víz alatt tartani.
A vízkő ( mészkő) lerakódás megelőzésére 1 kiskanál citromsavat (gyógyszertárban kapható) vagy 1 evőkanál citromlevet (közértben kapható) javasolt a vízhez hozzátenni. Citromsav használata nélkül kifőzés után a az eszközön vízkő, mészkő rakódik le, ami fehér porszerű anyag, amitől az eszköz érdes tapintatú és csúnya lesz, de fertőtlenített. Mindez javarészt megelőzhető a citromsav használatával, ezért feltétlenül javasolt a használata.
Az így elkészített edényben a vizet forralja fel, a víz forrásától (bugyogás) kell a behatási (kifőzési) időt számítani, ami 30 perc.
Akkor jár el helyesen, ha az edényre a fedelet csak a víz felforrása után teszi rá, így a behatási időtartam mérése jól ellenőrizhető.
Úgy célszerű a víz forrását szabályozni, hogy csak gyenge bugyogás legyen észlelhető, ekkor a víz 100 0C-os, de a forralás következtében feleslegesen sok víz nem tud elpárologni.
A kifőzés ideje alatt ügyeljen arra, hogy a tárgyakat és eszközöket a víz végig ellepje.
Kifőzéssel történő fertőtlenítés időtartama minden esetben 30 perc! Ennyi idő feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a baktériumok és vírusok mellett a gombák és a spórák is elpusztuljanak.
A víz kiöntése után a forró alkatrészeket rakja szét egy vasalt tiszta textíliára, azzal takarja le, ahol az alkatrészek kihűlnek és megszáradnak.
Helytelen, ha a kifőzés ideje alatt a víz elpárolog és ezt a kifőzés alatt pótolja. Ilyenkor a víz hőmérséklete átmenetileg 100 0C alá csökken és így a behatási idő nem lesz elegendő.
Ezt az eljárást naponta egyszer kell elvégezni a gyermekek etetéséhez és az anyatej fejéséhez használt eszközökkel, tárgyakkal.
Még a citromsav használata mellett is előfordul, hogy a gyakori főzés következtében a tárgyak néhány hét után elvízkövesednek, akkor azokat a szükségletnek megfelelő gyakorisággal háztartási vízkőoldóval vízkőteleníteni kell. Természetesen ez után a szokásosnál is alaposabban kell elmosni és elöblíteni a mellszívót, majd újra ki kell főzni a következő használat előtt.
Ha a mellszívónak olyan alkatrésze is van, amelyet nem lehet kifőzni, de az anyatejjel érintkezik, akkor azt 2 %-os Neomagnolos oldatban napi 1 alkalommal 2 órán keresztüli áztatással lehet fertőtleníteni.
Az oldat elkészítésének módja: 1 dl vízhez 2 tbl. Neomagnolt kell tenni, ügyelve arra, hogy a tabletta maradék nélkül feloldódjon. Figyelni kell rá, hogy az oldat hatásossága szobahőmérsékleten kb. 8 órán belül kimerül, tehát ekkor, ha szükséges új oldatot kell készíteni. Az elkészített oldatot a gyermekek elől el kell zárni.
Édes Kicsikém, milyen rég írtam... Már utána kell számolnom néha, hány hetes és napos vagyok, mert már annyira megszoktam, hogy terhes vagyok. Pedig megfogadtam, hogy hiába tűnik olyan magától értetődően az állapotom és a változások, idővel megkopnak az emlékek, ezért nekem is jó lesz újraolvasni, hát még Neked.
Tegnap először hosszas forgolódás után tudtam csak elaludni, fájt a hátam, sehogy nem esett jól. A legutóbbi körömvágás is kifacsart pózban történt. Az "intim részeimet" hetek óta nem is láttam :)
Ma megtudtam a múlt heti cukorterheléses teszt eredményét: 6,1 lett, ami teljesen jó (utánanéztem, 7,8 fölött lett volna gond), nem vagyok cukorbeteg :) Az asszisztensnő azt mondta, "ehetek nyugodtan sütikét". Ezt megünnepeltem egy fogtöméssel, mert hiába csináltattam nagygenerált januárban, már Rád készülve, mégis lett egy kis lyuk az egyik fogamon. Na sebaj, a szuri nem fájt, és olyan kis helye érzéstelenítést kaptam, hogy a nyelvem egyáltalán nem zsibbadt el. Remélem, ezzel letudtam a terhesség alatti fogromlást :) A vasszintem továbbra is alacsony, szedem a Tardyferont tovább. Ez van, ez legyen a legnagyobb bajom.
Hétvégén vettem egy nagymamicsizmát, 38-ast a 37-es lábamra, remélem, ez jó lesz rám a végéig. És megkaptam Anya kismamakabátját, amit az öcséimmel hordott, pont jó rám mindenhol.
A hasam nő, mint a bolondgomba, de hát hoznunk kell a 3,5 kg-os súlyt, kislányom. Pont ma számoltam ki, hogy már csak 102 nap van a kiírásig - hogy megy az idő...
Múlt héten először, és azóta minden nap érzem a mozgásodat akkor is, ha állok. Viszont ahányszor Apádnak akarom megmutatni, mekkorákakat rúgsz, milyen erősen forogsz bennem, és odateszi a kezét a hasamra, máris abbahagyod. Aranyos :) Múlt héten megmutattam a köldökömet, mire azt mondja: Fú, de csúnya! Mondom, köszi, nekem pont hogy érdekes volt, hogy elsimult ott a bőr - még nem dudorodik kifelé, de már semmi mélyedés nincs ott.
A babygaga szerint most 35 cm és 850 g lehetsz, kicsi óriásom :) A kollegám 30 centis vonalzóját szoktam nézegetni, hogy mekkora nagy, és Te már nagyobb vagy :) Már nyitogatod a szemeidet, fejlődik a tüdőd és ha most születnél, már lenne esélyed az életre. Persze ezt nem szeretném, maradj legalább 38 hétig, de akkor is megnyugtató, hogy idáig is eljutottunk.
Azt hiszem, volt már keményedésem is, eddig kétszer, álldogálás közben (Tesco sorbanálláskor először), nem volt vészes, csak furcsa érzés. Persze az is lehet, hogy csak a súly kezdi előrehúzni a hasamat/gerincemet. Mindenesetre a napi C-vitamin, CalMag tabletta és vas mellé beiktattam egy fél magnéziumot is, ártani nem fog.
Már megvan a babakocsid is, Peg Perego Venezia, mindent tud, amit szerettem volna, remélem, tetszeni fog Neked is.
Szeretlek, édesem, vigyázunk Rád! Növekedj csak tovább, mocorogj, érezd jól Magad odabent! A mostani szobád szép nagy, növesztem Neked napról napra. A mellem növekedéséből ítélve pedig a tejtermelés is folyamatban van :)
Édes Kicsi Babám, olyan régóta nem írtam - ez összefügg azzal, hogy nagyon nyugodt vagyok. Már 30 cm és 600 g körül lehetsz. A héten egy dolog volt, ami "rosszul esett", amikor azt olvasgattam, mikortól életképes egy koraszülött, mert ez a 24. hetünk együtt, és erre a számra emlékeztem. Na, a 24 hét előtt megszülető magzatok Magyarországon abortátumnak számítanak, és ez annyira kegyetlen így olvasva... De az 500 g fölötti, életképes újszülötteknek már van esélyük. Remélem, legalább a 36. hétig együtt maradunk, egy testben, édesem.
A hasam egyre szebben gömbölyödik, tetszem magamnak :) Pont ma mondta férj, hogy nem is gondolta, hogy ekkora hasam lesz ilyenkorra. (Azért annyira nem nagy, szerintem formás, hátulról még van derekam.) És a drága kicsi lányunk sokat mocorog és tornázik odabent, néha átvonul egyik oldalamról a másikra, és már csuklani is éreztem (vagy csak nagyon jó a ritmusérzéke :)). Voltunk a szokásos havi kontrollon is, a méhszájam C3000, azaz szuper (zárt), a baba nagyobbnak látszik a koránál (ez is jó), már szedett az arcocskájára egy kis zsírt, és megmutatta ismét, hogy kislány. Képet is kaptam róla alulnézetből :) Férj sajnos nem tudott eljönni, de az UH képen a kicsi lány integet neki, úgy van az arca mellett a kis keze.
A legaktívabb esténként, amikor fekszem az ágyban, és olvasok vagy tévét nézek. Ha érzem a mocorgást, és a hasamra teszem a kezem, egy ideig abbamarad a mozgás, de aztán újrakezdi. Néha már Férj is érzi, de sokszor nincs türelme kivárni. Amikor állok, járkálok, nem érzem a mozgást, talán mert elringatja a mozgás. Csak ülő vagy fekvő helyzetben kezdődik a benti torna, egyre lejjebb és feljebb is, érdekes érzés. Egyszer már kívülről is láttam hálóingen át, ahogy mozgatta a hasamat a kis törpénk.
Már legalább háromszor akarták átadni a helyüket emberek a metrón/villamoson, ebből egyedül az volt zavarba ejtő, amikor egy gimnazista-forma csaj kérdezte meg, hogy "le tetszik ülni?", na akkor nem is tetszettem :)
Imádok terhes lenni. A kellemetlenségek pedig nálam is jelentkeznek, de egyelőre nem vészesek: vizesedik a lábfejem és a bokám (a doki szerint ez normális), a vastablettától szenvedős lett a vécézés (Anyuék aranyosak voltak, hoztak szilvabefőttet), a terhességi folyás sem kerül el (de a színe, szaga nem kóros), és egyre nehezebb lehajolnom a cipőmhöz vagy háton fekvésből felülnöm. Az új melleimre alig találok melltartót... egy Aranypókban csak sajnálkozva néztek, amikor mondtam, hogy 80E-s kellene, mert a gyártók általában C/D-ig gyártanak egy-egy modellt. Nagyifazon meg nem kell, köszönöm. Ja, és kb. egy heti keserves munkával megtanultam oldalt aludni, az korábban nem ment, csak a hason alvás.
A védőnőm mérlege szerint már 61 kilónál járok, amin kicsit megütköztem, mert én is szoktam mérni magam, csak én nem ruhástól, hanem reggel, bugyiban. Azon a héten 58-nak mértem magam, ő meg 61-nek, hát baromira nem éreztem mindegynek... (53 volt az induló súlyom, és szerinte 10 kg hízás az ideális.) Én csak a hasamon és a mellemen látom a hízást, mert még hordom a régi nadrágjaimat is kismamamövvel, és nem feszülnek a combomon/fenekemen. És nem eszem több édességet, chipset stb. mint korábban... Na mindegy, stresszelni nem fogok rajta, csak ijesztő volt, hogy az "ideális" hízás 80%-át a félidőig sikerült magamra szednem a rendelői mérleg szerint. Hah. Nem hiszem el :)
Új beszerzéseim: szoptatós párna (két levehető huzattal, jól megtöltve, szuper lábfelpolcoláshoz, olvasáshoz is a fejem alá), az Ebayről kismama melltartók és sok-sok babaruha (jórészt újak, olyan olcsón, hogy a postaköltség többe került), 3 A-vonalú, 30 centis kismamaöv (fekete-bézs-lila), a Vateráról kismama farmer, pont az a gyártmány és méret, amit kölcsönbe kaptam, és nagyon szeretem.
Kezd összeállni a lista, hogy miket veszünk meg a szülésig és hol. Légzésfigyelő nem lesz, babakocsit használtan veszünk (a Peg Peregók tetszenek). A kiságy és matrac új lesz, Férj fogja lepácolni, és a mi szobánkban lesz eleinte. Kell még pelenkázó, autósülést talán kapunk családon belül, és van már felajánlásunk kiskádra is állvánnyal. Hétvégén felhoztunk egy olajradiátort is anyósomtól.
Édes kicsikém, egyre többet gondolok arra, milyen lesz, amikor már Te is itt leszel velünk. Mondtam is a héten Apukádnak, aki reggelente mufurc, és nem szeret beszélgetni, hogy amikor majd Te csivitelsz neki reggel a kezét fogva, akkor próbáljon meg ilyen pokróc lenni :) Nagyon várunk.
Életkém, már a felén is túlvagyunk! Ha igazat írnak az okos könyvek, a héten már a fél kilót és a 30 centit is eléred, kicsi óriásom :)
A hasam nő, mint a bolondgomba, és Férj is egyre inkább látja és érzi, hogy nem is olyan sokára már hárman leszünk. Múlt héten lefényképezte a hasamat is, és már simogatja, puszilgatja. Sőt, tegnapelőtt először érezte a mocorgásodat a kezével! Egyre több ilyen lesz, mert egyre többet és erősebben mozogsz, édesem.
Múlt hét kedden egy nő át akarta adni a helyét a villamoson, életemben először történt velem ilyen. Jól esett.
Tegnap sétáltunk egy nagyot a vácrátóti arborétumban, és arra gondoltam, milyen jó, hogy hármasban jártunk itt Veled. Na és a nyaraláson is hárman voltunk, és a házassági évfordulón is. Mindjárt születésnapom lesz, egy újabb első alkalom, hiszen most először nem egyedül töltöm :)
A fészekrakó ösztön engem is elkapott. Szeretek itthon tenni-venni, úgy kell magam rávenni, hogy kimozduljak. Pakolászok, tervezgetek, listákat írok, hogy miket kell elintéznem a születésedig, miket szeretnénk addig beszerezni Neked.
Szeretnék pl. egy fagyasztót, hogy eltehessek Neked friss gyümölcsöket, zöldségeket, anyatejet. Veszünk Neked egy szép kis rácsoságyat, Apukád fogja lepácolni. Veszek bele piros pöttyös rácsvédőt is. Lesz új pelenkázód és kiskádad.
Légzésfigyelőd most úgy gondolom, nem lesz, mert ha időre születsz és jó súllyal (márpedig miért is ne lenne így), akkor nem akarok azon rettegni, hogy veszel-e rendesen levegőt. Velünk fogsz aludni egy szobában, hallani fogod a mi szuszogásunkat, mocorgásunkat, ez elég ahhoz, hogy ne aludj olyan mélyen, hogy elfelejts levegőt venni. Lesz szép babakocsid is, autósülésed (ezeket nehéz lesz kiválasztani), babamérleget majd kölcsönzök.
Nagyon jó érzés tervezgetni, milyen lesz hármasban. Olyan nyugodt vagyok. Biztosan lesznek nehéz, fáradt, nyűgös periódusok is, de akkor is együtt leszünk mi hárman.
Drága Kicsi Lányom! Ma voltunk ismét nőgyógyásznál, minden rendben volt. Kaptam receptet a vérszegénységemre (valami vaskészítmény, mert annyit veszel el, hogy nekem nem marad :)), megnézte a méhszájamat (teljesen zárt), és azt mondta, hogy a legutóbbi laboron a vizeletemben talált fehérjével nem kell foglalkoznom, mert szerinte az érték alacsony, hibahatáron belül van.<br>
Aztán az asszisztense megvizsgálta az itthon reggel produkált és azóta dunsztosüvegben magammal hurcolt pisit, és tényleg nincs benne fehérje, valószínűleg a mérést végző gép beállításai rosszak. Pedig már mindent elolvastam a toxémiáról :) (És már meg is nyugtattam magam, mert a vérnyomásom híresen alacsony, az arcom/kezem pedig nem vizesedik. Mondtam is ezt a dokinak, aki csodálkozott, hogy a sok utánaolvasás engem megnyugtatott, és nem felidegesített.) Ultrahang nem volt, de most először nem bántam, hiszen múlt hét óta tudom, hogy minden rendben Veled, és gyönyörű vagy.<br>
A legközelebbi vizsgálat a terhességi cukorterheléses teszt lesz, azt nem várom a 2 vérvétel miatt, de még arrébb van (nov. közepe táján). Addig csak növekedj, fejlődj, törpikém!<br>
Olyan jó, hogy ilyen sokat mocorogsz. Főleg a bal oldalamon érezlek, ritkábban középen, néha jobb oldalt is. Ja, és néha a méhszájamat rugdosod, vagy ugrálsz rajta, én nem tudom, de az nem kellemes :)<br>
Holnap felhívom a védőnőt, hogy randevú időpontot egyeztessünk. A súlymérést nem várom... Ruha nélkül 58 kg voltam a hétvégén, és 53-ról indultam. Ez a 20. hét, és én látom magamon, hogy nem híztam sokat (a régi ruháimat hordom, persze kicipzározva, kismamaövvel, de mindenhol máshol érezném), de nem tudom, mi a szerinte normális súlygyarapodás félidőig. Ja, és ruhában, cipőben ez csak több lesz.<br>
Rákaptam a Vaterára és a Teszveszre. Rendeltem új kismamamelltartót, használt nadrágot és szoknyát, könyveket, és szoptatós párnát is fogok. Főleg magamnak, hogy jobban aludjak, mert hason már nem merek, nem is kényelmes, máshogy meg nem tudok... Háton nem jó, nem is esik jól sokszor (belefájdul a hátam), oldalt meg még ébren megunom, és fordulnék hasra, de még álmomban is tudom, hogy nem szabad.<br>
Édes kicsi lányom! :) Igen, kislány vagy, ez biztos, Hajdu Krisztinának kétségek nélkül elhiszem. (Jól választottam rózsaszín hátteret...) Úgy összegezte a vizsgálat végén, hogy "hibátlan" vagy. Amúgy nem egy jópofizós, dicsérgetős nő (sőt, inkább férfias jelenség), de erre nem is volt szükség. Így is egyszerre sírtam és nevettem, amikor ilyeneket mondott: "gyönyörű a gerinc", "szép a pofika", "vese rendben" stb. Megnézte a húgyhólyagot, a gyomrot, a szívkamrákat, a köldökzsinórt, megszámolta a kicsi ujjakat, és a képernyőn is jól látszott, hogy nincs ajakhasadék vagy bármilyen elváltozás. Sőt, a mérési eredmények szerint 19 hetes 2 napos vagy, azaz 5 nappal fejlettebb :) De ez a 26 napos ciklusomnak is betudható.
A méhlepényem pedig hála Istennek, a hátsó falon tapad, így nem kell amiatt izgulnom, hogy azért nem szülhetek hüvelyen keresztül, mert a lepény befedi a méhszájat (mint a 12. héten).
Először csak azt mondta, szerinte kislány, utána viszont teljes biztonsággal is megerősítette. Láttuk a kicsi combokat és popsit alulnézetből, és nem volt közte fütykös :) A szeméremajkakat is megmutatta.
Elmondtuk a nagyszülőknek is, hogy lányunokát várhatnak :)
Annyira boldog vagyok. Teljesen felszabadultam. Ma a kisasszony megörvendeztetett este a kocsiban egy olyan rúgással a bal oldalamon, amilyet még nem éreztem.
Meg tudtam venni használtam Ina May Gaskin bába könyvét a szülésről. Remélem, ez is hatással lesz rám. Rákaptam a Vaterára és a teszveszre, jön postán új kismamamelltartó (990 Ft), kismamafarmer, vettem átlapolós felsőt és kordnadrágot.
A babának egyre gyűlnek az ajándékok (mi még nem vettünk semmit!): van már oroszlános rugdalózója, kapucnis fürdőlepedője, csörgője, cumisüvege, két pár zoknija és előkéje. Az első ajándéknál még megijedtem, hogy ez túl korai, a másodikat már csak megköszöntem :)
Köszönöm, Istenem, ezt a drága kicsi babát! Add, hogy egészségben, boldogságban fejlődjön bennem legalább még egyszer ennyit!
Hétfőn kellett felhívnom a dokim asszisztensét az AFP eredményért. Kicsit izgultam, mi lesz, de nem amiatt, mert elhiszem, hogy tényleg kimutatja a rendellenességeket ez a vizsgálat (szinte csak rosszat olvastam róla), hanem mert féltem, hogy egy rossz eredmény miatt mindenki megpróbál majd rábeszélni az amniocentézisre.
AFP 27,25 (normál tartomány: 20-100 ng/ml)
MoM 0,85 (normál tartomány: 0,8-2,5, de láttam már alsó értéknek 0,5-öt és 0,7-et is)
Szóval hála Istennek, minden OK lett, a koraterhességi vérezgetés nem befolyásolta az eredményt (utánaolvastam, lehet ilyen hatása is).
A picurka pedig egyre többet mozog, minden nap többször érzem. Aludni egyre nehezebb, mert hason szeretek igazán, de úgy már nem merek, és nem is esik jól. Viszont háton nyomhat valamit a méhem, mert az kimondottan rossz érzés negyed óra után, olvasni sem jó úgy. Oldalfekvésből meg könnyen hasra fordulok álmomban... majd veszek szoptatós párnát, hátha azzal könnyebb lesz. Amúgy nagyon jó alvó vagyok, soha nem volt gondom az éjszakák átalvásával.
Mostanában minden éjjel 3-5 között egyszer kimegyek pisilni. És felkeléskor is, és munkába éréskor is. Vízierőmű lettem :)
Jövő héten genetikai UH, és izgalommal várom, de nem aggódással teli izgalommal. Eddig annyira rendben volt minden, hogy nem félek. A baba korán megmozdult, jók az eredményeim (AFP, eddigi vérvételek), az UH-s vizsgálatok szerint a baba pont akkora, amekkorának lennie kell. Minden rendben lesz, gyönyörűm.
Pindurkám ma a bal oldalomon mozdult egy nagyot, épp a villamoson ültem. Olyan volt, mintha valaki az ujját a hasamba nyomta volna belülről. Mivel csendben voltam és nyugton ültem, fel is kaptam a fejem rá, hogy jééé, ez csak ő lehetett :) Aztán még éreztem arról az oldalról kis fészkelődést, jó volt nagyon, főleg, hogy előtte napok óta nem mozgott ilyen erősen, és ilyen határozott megnyilvánulása sem volt még.
Szerdán voltam AFP vérvételen, kedden lesz eredménye. Remélem, nem lesz rossz (tudom, hogy megbízhatatlan, ezer éves vizsgálat, ami önmagában nem sokat mutat), amiatt, mert nem akarom, hogy mindenki a hasfelszúrós amnióra akarjon rábeszélni. Szerintem az 1%-os vetélési esélynél jóval kisebb esélyem van egy Down-os vagy máshogy beteg babára.
A vérvétel nem volt fáklyásmenet, mindkét vénámat szúrni kellett, mert úgy leesett a 2. kémcsőnél a vérnyomásom (addig is lassan jött), hogy abbahagytuk, feküdtem, ittam, és a másik karomból újrakezdtük, így lassan összejött a 4 kémcső vér. Azért nem volt olyan vészes, ha kellene, félelem nélkül újracsinálnám minden nap a kis törpéért. És legalább megtudtam, hogy mindkét vénám jó (nem látszik egyik sem, volt kellemetlen élményem kamaszkoromban emiatt béna vámpírokkal).
Anya azt mondta, amikor a fiúkkal volt terhes, a bal oldalon érezte az első mozgást, velem meg a jobbon. Nem tudom, ebből érdemes-e bármilyen becslésbe bocsátkozni, szerintem nem. Még mindig kiscsajt tippelek, mondtam az Uramnak is, nagyon aranyosan reagált rá. Szerintem egyre inkább személyként gondol ő is a kicsire, és nem csak nemtelen-láthatatlan kisbabaként. Szerintem mókás neki a gondolat, hogy esetleg lánya lesz, de nagyon örülne neki. Azért egy kisfiúnak jobban drukkol (hiúság? büszkeség?), de igazából mindegy, majd a másodiknál az ellenkező neműben fogunk reménykedni úgyis.
Na most meg olyan érzésem volt, mintha valaki csiklandozná belülről a hasamat baloldalt :) Szia gyönyörűm! Szeretünk nagyon!
Anyukám addig nem akarja elmondani a rokonoknak, otthoni ismerősöknek a gólyahírt, amíg meg nem mozdul a kicsi. Mondjuk jövő hétvégén már nehéz lesz titkolni, hacsak nem zár be a szobámba :) Múlt hétfő óta ugyanis van hasam. Még be tudtam volna gombolni a dolgozós nadrágomat, de nem akartam nyomorgatni a hasamat. Egyre kevésbé lehet behúzni, és van, hogy még ki is tolom, mert feszít belülről. Szóval bevetettem a rég megvett kismamaövet, és az egyik nemterhes kolleganőmnek is annyira tetszik, hogy fontolgatja, hogy vesz majd derékmelegítőnek egyet magának :)
Szóval mondtam tegnap Anyunak a telefonba, hogy már érzem a kicsit. Nem tettem hozzá, hogy hetek óta. De lehűtött, hogy "ez még biztosan nem az", én meg nem vitatkoztam vele, mert erről nem lehet, nem érdemes. (Ő engem félidőnél érzett meg, icipici kis mozgást a jobb oldalon, mintha egy ujjacska nyomogatta volna meg a hasát belülről. Még a napra is emlékszik.) Semmi pillangószárny-rebbenés meg buborék-szerű érzésről nem tudok beszámolni, mint amiről írnak a könyvek, babaoldalak, hanem érzem a méhemet, és benne valami mocorgást. Erős, határozott, kevés mozgás ez, leginkább ülve vagy fekve, ha éppen csend van bennem (nem beszélgetek), és nyugton vagyok. Néha egyik, néha másik oldalról, és olyan is van, hogy egészen lentről, a méhszáj felől, na az nem kellemes. És nem keverem össze a szalagok húzódásával, mert olyan is van, de az egész másfajta érzés, húzódó, nyilalló.
Na szóval érzem, hogy ott van valaki, és él és mozog, és minden egyes nap nagyon megnyugtat, amikor először megérzem. Általában reggel a kocsiban ülve, vagy a munkahelyemen reggeli tájban. Biztosan más lesz, amikor majd rugdos. Egyelőre inkább nehéz, és talán azt érzem, ha nagyot fordul, vagy nagyon erősen mozdul mindenével. De ezt már hetek óta. És a 12. heti UH után ez volt, ami minden nap megnyugtatott, és biztosított arról, hogy odabent minden rendben van, él és fejlődik bennem a kisbabám.
Amúgy már 10 cm a fejétől a fenekéig, és még nem mutatta meg magát, összezárta a kis lábait. Az első hasi UH-n hátulról láttuk, a hátam felé volt fordulva teljesen. Utána a kezével a fejét fogta hátulról, a képen is ez látszik. Édesem.
Egyre inkább kislányt "érzek". Lehet, hogy csak túlkompenzálom, hogy sokáig fiút képzeltem, sőt, nem is fiút, hanem Férjet kicsiben, ahogy egy kiskori képén négykézláb teper, és huncutul néz a szöszke fejével a kamerába. De nagyon örülnék egy kis tündérnek is. A mostani Kismamában (ez már a második szám, amit megvettem), van egy baba, nagyon megfogott a képen. (Valami odavonz, és mindig meg kell néznem. Talán ez jel, hogy nekünk is ilyen picink lesz.) A képen egy barna pihés fejű, lehúnyt szemű gyönyörűség fekszik, imádnivaló. Nem túl pufók, szép arányos.
- Gombos Edina - asszem októberben szül kiccsajt, de év elején még arról cikkezett a Story, hogy nem jön a baba.
- Palotás Petra - mindig szimpatikus volt, és neki nagyon drukkolok, a januári vetélése engem is megviselt, mert már vágytam nagyon gyerekre én is. Ő karácsonyra várja.
- Jakupcsek Gabriella - amikor róla olvastam a Best címlapon, szintén meghatódtam, mert én még csak pár hetes voltam, és a férjemen kívül nem tudta senki. A vérezgetés miatt pedig teljesen át tudtam érezni az aggodalmát.
- Sarka Kata - róla is előbb kiderült, mint a 12. hét, és nem is szándékosan, hanem az Index feljelentő rovatába írta be valaki, hogy látta őket a nőgyógyásznál sorban ülni Hajdú Péterrel. Lányuk lesz, és márciusra várják, mint én.
- Rogán Antalné Cili - már a 9. héten kétoldalas cikk szólt a gyermekáldásról a Bestben, meg is lepődtem, hogy nem félnek... Én izgulósabb vagyok/voltam, féltem elkiabálni.
- Geszti Péter felesége - a nevét nem tudom, de a pár héttel ezelőtti esküvőjükön már jó nagy hasa volt, nekem meg még semmi nem látszott. Férj mondta is, hogy húzzak bele. Ők is márciusra várják, és már tudják, hogy kislányuk lesz.
Szeretek róluk olvasni, mindig örülök a gólyahírnek, ismeretlenekének is :) Szentimentális(abb) lettem.
Kis Picurim, ez már a 15. hét, ahol tartunk, és így nézhetsz ki most:
http://www.babanet.hu/ultrahang.php?t=fejl&h=15
Gyönyörűszép a baba a képen, Te is biztosan az vagy. Tegnap este olvastam, hogy már 10 cm lehetsz és 70 g, komoly méretek :)
A leírás szerint most kezdesz el hallani. Napokkal ezelőtt elkezdtem a kedvenc zenéimet válogatni, hogy mi legyen az, ami klasszikus, megnyugtató, és amit a születésedig és utána szívesen hallgatok. Jó lenne egy hintaszék is, azzal még az egyensúlyérzékedet is fejleszthetném :)
Ma olyan igazi nagy jókedv volt bennem, nagyon szívesen beszélek Rólad az ismerősökkel, kollegákkal, és nyugodt vagyok, hogy minden rendben van Veled. Hiszen hinnem kell abban, hogy az imádságok meghallgatásra találnak, és tényleg miért pont nekünk lenne beteg gyerekünk? Hiszen egészségesek vagyunk és fiatalok, és nagy szeretettel várunk Téged nemcsak mi ketten, hanem mindkét család is. Már most be tudnánk rendezni a gyerekszobát a felajánlásokból, és ruhád is lesz dögivel, akármi is van a lábad között :)
Annyi kislányról tudok most az ismeretségi körben (újszülöttekről, magzatokról egyaránt), hogy nem tudom, ez mire utal: nekünk kisfiunk lesz, megtörve a sort, esetleg nekünk is kislány lesz az első. Mindegy is. Sokáig kisfiúnak láttalak magam előtt, és fiúnevekben gondolkodtam, de kb. egy hete foglalkoztat a gondolat, hogy hátha lányos anya leszek, és milyen már, hogy Férj is kisfiút szeretne, és én is arra számítok... nehogy megbántódj, Picurka, hogy nem Téged vártunk :) Szóval én mostantól lányra készülök inkább, amíg ki nem derül, mi is az igazság - talán már jövő héten...
Szeretünk, és nagyon várunk.
Drága Kicsikém, nemhogy a "rettegett" 12 hetet, de ma a 13-at is elhagytuk. Minden nap érezlek, és ez megnyugtató. Nem tudom, mi az, amit érzek (nem tudom rámondani, hogy magzatmozgás), de a méhemben és az alhasamban van egy új érzés, napjában többször, és akkor nyugszom meg, ha aznap már éreztem. Tudom, hogy jól vagy, és minden rendben van Veled.
Egyre többen tudnak Rólad: egy hete Anyuéknak mondtuk el vacsora közben, másnap Anyósoméknak is. Mindenki nagyon örül Neked. Anyuéknak vacsora végéig nem bírtam kinyögni azt az egy mondatot, hogy "kisbabát várok" vagy "márciusban nagyszülők lesztek", mert ahányszor erre gondoltam, sírnom kellett. Így csak a legfrissebb UH képet vettem elő, ez is elég egyértelmű volt :) Másnap elárultam a lelkész feleségének, akkor is könnybe lábadt a szemem, meg neki is. Hétfőn megírtam É-nek, aki kb. 4 héttel előttem jár. Aztán pénteken a két legközelebbi kollegám is megtudta (Cs persze már tudta, ő sem tudta megnagyarázni, honnan - G-vel meg persze megint hullott pár könnycsepp...), tegnap este pedig a szomszédok. Holnap elmondom a főnökömnek is (eddig szabin volt), és onnantól már nem lesz titkolózás, Férj is elmondhatja a munkahelyén. Nem tudom úgy kimondani, hogy kisbabám lesz, hogy ne érzékenyüljek el teljesen. Azért holnap igyekszem összeszedni magam, de a főnököm biztosan nagyon rendes lesz, és gratulálni fog. Jó fej, és neki is van két kislánya.
Még mindig nem látszik semmi a hasamon (csak este, bevacsorázva), a ruhák sem szűkek. Várom már, hogy nőjön a hasam, de Anya mondta, hogy rajta sem látszott 5 hónapig. Valószínűleg nekem is erős a hasfalam, ezért nem nyomja ki a méhem + a belek.
Az elmúlt héten nem vettem semmi újat, az eddigi mérleg: egy kismamaöv, két terhesnadrág (egyiket sem hordtam még), három könyv (A sehány éves kislány, Kismamák nagykönyve, Ember születik), és egy véletlenül nálunk maradt Frakk dvd. Kisruhákkal, bútorokkal még ráérünk, de sokmindent kapni is fogunk.
Így, hogy nap mint nap érezlek magamban, már nem rettegek attól, hogy élsz-e még, fejlődsz-e, nem járok-e úgy, mint a fórumos lány, akinek a 16 hetes UH-n derült ki, hogy nem él a babája.
Ma voltunk IKEA-ban is, nézegettük a bababútorokat. Férj ötlete volt, nagyon örültem neki. Mindig boldoggá tesz, amikor a babáról beszél, elég szemérmes, zárkózott fajta :)
Túlvagyok az első vérvételen. Féltem, mert vannak rossz emlékeim arról, hogy mivel nem látszik a vénám, mennyit szurkáltak kisebb koromban bénább nővérkék, míg megtalálták... de a MÁV-os laboros néni szuperügyes volt. Mondjuk az 5 kémcső már üresen is soknak tűnt, és az éhgyomorra érkezés + alacsony vérnyomás sem segített, mindenesetre utána feküdtem kb. negyed órát, hogy végre újra lássak, és embernek érezzem magam. A büfében még volt egy majdnem hányós rosszullétem, de leküzdöttem. Evés után már szebb volt a világ.
És életemben először felszabadultan, nem titkolózósan kismamának éreztem magam, ezért külön jó élmény volt a vérvétel (tudom, abszurd). Egyrészt várakozás közben beszélgettem egy másik kismamával és egy szimpatikus csajjal is, akiket szintén beavattam a "titokba", másrészt minden asszisztens/laboros/EKG-s stb. megkérdezte, hogy "első baba?", és olyan boldogító erről beszélni, és azt mondani, hogy igen. (Mondjuk azt a kérdést már nem csípem, hogy volt-e abortuszom...)
Az eredményeim biztos jók, nem ez a fő aggódnivalóm most. Hétfőn megyünk a 12. heti UH-ra (11+1 leszek aznap), és most derül ki, jó-e a tarkóredő értéke a kicsinknek, és látszik-e a kis orrcsontja. De nagyon bizakodom, hogy minden rendben van és lesz. Esténként, jól bevacsorázva a nagytükör előtt már látszik egy hegyes kis has... ami nem emlékeztet "jóllakott" hasra. Tegnap Férj is megnézte, és megpróbálta összecsípni az ujjával, mint a hájat. De nem tudta, és ő is meglepődött, milyen feszes ott a bőr. Asszem lassan el kell kezdenem kenegetni a hasam valamivel.
A munkahelyemen Petőfi Rádiót hallgatunk újra, és megy az a szám is, amit akkor hallottam a kocsiban, Anyuékhoz hazafelé tartva, amikor egy napja tudtam, hogy babát várunk, és vérezgettem. Kellemes nyáreste volt, ablakok letekerve, nyári szellő, én egy napja várandósnak éreztem magam, és aggódtam is. A számnak nagyon jó szabadság-hangulata van, és megütötte a fülemet ez a sor: "Minden rendben lesz". A jelszavam lehetne.
Kistehén Tánczenekar: Elviszi a szél (Kalandorok filmzene)
Azt hiszem, ki kéne szállni
Egyszer talán megpróbálni kanyargós, üres utakon
Nem félek, minden rendben lesz
Ott, ahol elvisz a szél
Félek leírni is, nehogy elkiabáljam, de nyugodt vagyok. A közérzetem is egyre jobb, könnyebben indulnak a reggeleim, és tudom, hogy ott az a gyerek, növekszik, fejlődik, és február végén / március elején anya leszek. Még csak a 11. hétben vagyok, de ez már annyira közel van a 12.-hez... És imádkozom minden nap, hogy rendben legyen minden. És aggódom is. De mégis lenyugodtam valahogy, és béke van bennem.
Kiscicám, ma vagy 8 hetes. Azt olvastam, a legtöbb vetélés a 6-8. hétben történik (már amiről tudnak az anyák, mert a 4-5. hetit hihetik erős, késői menstruációnak is). És amikortól látnak szívhangot ("élő terhességet"), onnantól a vetélés esélye 3-5%-ra csökken. Ami ahhoz képest, hogy az összes terhesség 30%-a vetéléssel végződik, elég szép szám.
Hajrá, Kisbabám, előre a következő UH-ig, ahol már a kis orrcsontodat és tarkóredődet fogjuk méregetni.
Hazaúton távozott belőlem egy adag barna izé, a korábbi pöttyöknél nagyobb mennyiségben, a bugyimban találtam. Kicsikém, kapaszkodj, vigyázok Rád! Holnap végre látlak UH-n újra, remélem, jól érzed magad ott bent, és a méhnyakamból jön ez az ijesztő trutyi. Talán későn vettem be a reggeli utrót, és ezért? Vagy mert picit futottam a 2-es villamosra? Bárcsak lenne egyszerű, nem ijesző magyarázat...
Most pedig fürdés és pihenés reggelig, hogy minden rendben legyen.
Szeretlek.
Megvolt az első dokilátogatás. Szerencsére időben odaértünk, munka után, tökéletes helyen mindkettőnknek (ez is szempont volt a választásnál). Épp hogy elkezdte az asszisztens felírni az adataimat (először jártam itt), már jött is a doki, hogy mehetünk (pontos, semmi csúszás, első benyomás szuper). A Drágám már tegnap eldöntötte, hogy amíg hüvelyi ultrahang van, addig ő nem akar bejönni ("le is töröm a doki kezét, ha benned nyúlkál a szemem láttára"), de a doki egyértelműen többesszámban hívott, hogy menjünk be.
Amikor meghallotta, hogy utolsó menstruáció június 1., elkezdett hümmögni, hogy akkor még lehet, hogy semmit nem fogunk látni, és akkor azt sem tudja megmondani, hogy méhen belüli vagy kívüli-e a poronty, és elmagyarázta a méhen kívüli terhességet is. Magamban azt vártam, hogy mehessek már az ultrahanghoz, és láthassam a méhem szürkeségét belülről.
Előtte még vett rákszűréshez kenetet is (a nőgyógyászati vizsgálóasztalon, amit paraván takart az uramtól), és mondta, hogy ne ijedjek meg, ha véres lesz a bugyim, mert meg kellett kapirgálnia a méhszájamat, és van egy kis méhszájsebem (tudtam), ami ilyenkor megsérül.
Aztát átmásztam az ultrahangos ágyra, szoknya föl, lézerkard be, és ahogy a velem szemben lévő monitorra néztem, már láttam is a gyönyörűszép fekete petezsákot! :) Még jó, hogy már láttam uh-képeket, tudtam, mit kell nézni, és ott volt. A doki óvatosan mondta, hogy a szikhólyagot csak halvány körvonalakkal látja, szóval lehet, hogy ott van. Nem akar semmit elkiabálni, ez szimpatikus (azt is mondta, hogy 12 hétig ne reklámozzuk a babát, de nem is akarjuk). Kértem képet is a kis petezsákomról, ezt elég viccesnek találta, de nyomtatott egyet. A Drágám az ingzsebébe tette, és hazafelé meg a metró felé is nézegette. Látott ő is mindent a monitoron amúgy. Ja, a doki megmutatta a méhem két oldalát is, és mutatott egy cisztát, ami nem az, hanem a sárgatest, ami a peteérés után visszamaradt, vagy hogyan kell mondani. Ja és az uh-s statisztikai adatbázis szerint 4 hetes 5 napos vagyok (szerintem 5+5), de ennyi belefér simán. Az apja az, aki ragaszkodik a 3,5 kg-os súly megugrásához, de mondtam neki, hogy én hazahozom mindenképpen :)
Két hét múlva megyek újra uh-s vizsgálatra (már szívhang is lesz), és augusztus elejére egyeztet az asszisztensnő laborra időpontot. Pisit kell vinnem itthonról, vért éhgyomorra vesznek, és csinálnak EKG-t. Atyaég, ezer éve nem csapolták le a véremet, de utálom, mert csak a rutinos öreg rókák találják meg a vénámat, a bénábbak összeszúrják előbb mindkét karom. De a gyerekért simán végigcsinálom :)
Kaptam utrogestan receptet, a doki helyeselte, hogy felírták az ügyeleten is, és ő is napi 2 szemet javasolt. Amíg a 12 hét le nem telik, szedem.
Hazafelé már azon járt az eszem, hogy mikor és hogy mondjuk el majd augusztus végén a nagy hírt Anyuéknak :) Még nem akarom nagyon beleélni magam, de ma, a vizsgálat után már meg mertem rendelni a Kismamák nagykönyvét a bookline-ról. Amíg nem láttam, hogy minden rendben, nem mertem... de minden a legnagyobb rendben van, hála Istennek :)
Kicsikém, jó helyen vagy, fejlődj, növekedj, vigyázok-vigyázunk rád, és már most nagyon szeretünk. Remélem, márciusban megölelgethetünk, amikor kibújsz belőlem épen, egészségesen.
Holnap megyek először dokihoz. Most épp nyugodt vagyok, és azt gondolom, minden rendben lesz. De ma is volt szurkálás és ijedtség, ma is 17-18 óra körül.
Eszembe jutottak más változások is a fogantatás óta:
- reggel kipattan a szemem már egészen korán, ez rám nemigen jellemző
- az emésztésem teljesen felfordult, most jellemzően reggel megyek wc-re, de sokszor még egyszer ezen kívül - korábban este jártam
Ma hazafelé a keresztelő áldás (ároni áldás) szövegét mondogattam suttogva a kicsinek:
Áldjon meg tégedet az Úr, és őrizzen meg tégedet!
Világosítsa meg az Úr az ő orcáját terajtad, és könyörüljön terajtad!
Fordítsa az Úr az ő orcáját tereád, és adjon néked békességet!
