kicsi babáim

Túlvagyok az első vérvételen. Féltem, mert vannak rossz emlékeim arról, hogy mivel nem látszik a vénám, mennyit szurkáltak kisebb koromban bénább nővérkék, míg megtalálták... de a MÁV-os laboros néni szuperügyes volt. Mondjuk az 5 kémcső már üresen is soknak tűnt, és az éhgyomorra érkezés + alacsony vérnyomás sem segített, mindenesetre utána feküdtem kb. negyed órát, hogy végre újra lássak, és embernek érezzem magam. A büfében még volt egy majdnem hányós rosszullétem, de leküzdöttem. Evés után már szebb volt a világ.

És életemben először felszabadultan, nem titkolózósan kismamának éreztem magam, ezért külön jó élmény volt a vérvétel (tudom, abszurd). Egyrészt várakozás közben beszélgettem egy másik kismamával és egy szimpatikus csajjal is, akiket szintén beavattam a "titokba", másrészt minden asszisztens/laboros/EKG-s stb. megkérdezte, hogy "első baba?", és olyan boldogító erről beszélni, és azt mondani, hogy igen. (Mondjuk azt a kérdést már nem csípem, hogy volt-e abortuszom...)

Az eredményeim biztos jók, nem ez a fő aggódnivalóm most. Hétfőn megyünk a 12. heti UH-ra (11+1 leszek aznap), és most derül ki, jó-e a tarkóredő értéke a kicsinknek, és látszik-e a kis orrcsontja. De nagyon bizakodom, hogy minden rendben van és lesz. Esténként, jól bevacsorázva a nagytükör előtt már látszik egy hegyes kis has... ami nem emlékeztet "jóllakott" hasra. Tegnap Férj is megnézte, és megpróbálta összecsípni az ujjával, mint a hájat. De nem tudta, és ő is meglepődött, milyen feszes ott a bőr. Asszem lassan el kell kezdenem kenegetni a hasam valamivel.

A munkahelyemen Petőfi Rádiót hallgatunk újra, és megy az a szám is, amit akkor hallottam a kocsiban, Anyuékhoz hazafelé tartva, amikor egy napja tudtam, hogy babát várunk, és vérezgettem. Kellemes nyáreste volt, ablakok letekerve, nyári szellő, én egy napja várandósnak éreztem magam, és aggódtam is. A számnak nagyon jó szabadság-hangulata van, és megütötte a fülemet ez a sor: "Minden rendben lesz". A jelszavam lehetne.

Kistehén Tánczenekar: Elviszi a szél (Kalandorok filmzene)

Azt hiszem, ki kéne szállni
Egyszer talán megpróbálni kanyargós, üres utakon
Nem félek, minden rendben lesz
Ott, ahol elvisz a szél

Félek leírni is, nehogy elkiabáljam, de nyugodt vagyok. A közérzetem is egyre jobb, könnyebben indulnak a reggeleim, és tudom, hogy ott az a gyerek, növekszik, fejlődik, és február végén / március elején anya leszek. Még csak a 11. hétben vagyok, de ez már annyira közel van a 12.-hez... És imádkozom minden nap, hogy rendben legyen minden. És aggódom is. De mégis lenyugodtam valahogy, és béke van bennem.