Óriástörpe a héten valamikor megduplázta a születési súlyát, lassan a 8 kilót közelíti, durva. Ennek örömére minden nap ráveszem magam a háti hordozás gyakorlására, mert elöl már tényleg nem bírom. A hét elején még elmentem vele dm-be elölkeresztben (fél óra oda, uennyi vissza + a boltban mondjuk 10 perc), de nem szeretném még egyszer.... és nem a kánikula volt a leggázabb, hanem a súlya. Pedig imádja, mindig elalszik úgy. De remélhetőleg a hátamon is megtanulja majd. Az első kísérletek kétségbe ejtőek voltak (bénáztam, a gyerek a kötözést még tűrte, de a hátamon nyígott, nem volt szoros a kötés stb.), szóval hosszú még az út, és nem tudom, mikor merek majd mondjuk HÉV-re szállni hátamon egy batyubabával :), de el fog jönni az is. Ma határozottan jól sikerült a dolog, talán még el is aludt volna a Nyuszi, mert nyűgös volt és fáradt, de levettem, mindenesetre nem reménytelen a helyzet.
Ma voltunk babaúszáson először, imádnivaló volt a kis zöld virágos úszópelenkájában, ahogy az Apukájával a vízben volt (csináltam róluk jó sok képet, tök jó nézni, ahogy minden képen ezerrel vigyorog a kis duci lányára). Elég egykedvűen fogadta amúgy, de az edző csaj szerint az is tök jó, hogy majd' egy órán át bírta nyűgösködés, sírás nélkül a vizet, mert elsőre kb. fél óra szokott lenni a tűréshatár a piciknél. Még a vízbe indulás előtt végigpisilt, vicces volt :)
Egész héten egyszer aludt nagyot napközben (3-4 órát), jellemzően déltől. Nem tudom, ez egy új szokás, vagy a fejés elhagyásával van összefüggésben... (Egyszer már hittem azt, hogy változnak az idők, mert sírt, ha altatási céllal közelítettem a mellemme, de miután újra fejtem pár napig, megint két hosszút aludt. Nyilván a teli mellen nem lehet cumizni, mert folyik belőle a tej, és amikor az ember nem éhes, akkor ez dühítő tud lenni.)
Imádja, ha az Érik a dinnye c. dalocskát énekelem, és közben az ölemben döntögetem jobbra-balra.
Hangosan nevet, ha csiklandozom a hóna alatt, a talpát rágcsálom vagy a derekát puszilgatom.
Kezdi élvezni, ha a magasba emelem (régen lefagyott tőle). Ha összeérintem az orrunkat lefele, és azt mondom, "ducc", vigyorog.
Hosszan elnézelődik hason fekve, könyökölve, de amikor megunja, nem fordul a hasára, hanem nyöszörög.
A babatornáztatóról lógó macit fél percen belül üzembiztosan leszedi, aztán néz fölfele, hogy mi történt :)
Ügyesen fog tárgyakat, és mindent megkóstol. A lufit is próbálja a szájába venni :) Ma a kocsiban a hordozón lévő plüsskutya farkával is betalált a szájába. Amikor szoptatás előtt közvetlenül az oldalára fektetem, megtalálja a hüvelykujját, és átszellemült tekintettel rácuppan.
Mindjárt négy hónapos...
