Liza tegnap megint átaludta az éjszakát: reggel 5.40-kor arra keltem, hogy nem ébresztett éjjel (4-5 körül szokott). Ránézek, átszellemülten szopja az ujját. Gondoltam, szegénykém, biztos éhes, azért csinálja, kivettem, megszoptattam (félálomban volt), evett 5-6 percet, és már el is engedte a mellem, utána aludt tovább fél 9-ig... Lehet, hogy ki sem kellett volna vennem, de olyan rossz volt látni, milyen átéléssel és áhítattal szopja az ujját... Végiggondoltam, miért rossz látni: mert olyan érzésem támad tőle, mintha az ujja anyapótlék volna, amire csak azért van szüksége, mert nem vagyok ott vele éppen. És ő éhes/szomjas volt, babusgatásra vágyott, de mivel nem voltam ott, jobb híján megtalálta az ujját, és úgy szívja, mintha én lennék.
Ma délelőtt így altatta el magát. Megkínáltam a mellemmel is, mindkettővel, de ordított, hogy nem kell (egyik sem). Nem volt kedvem fel-alá sétálni vele, míg elalszik, így hasra tettem a kiságyában, hogy mit kezd ezzel. Picit felemelte a fejét és nézegette a rácsvédőt, majd bekapta az ujját, és pár perc alatt elaludt. Csak lestem, de bűntudatom volt, hogy nélkülem kellett elaludnia... (pedig örülhettem is volna akár, hogy egyedül el tudott aludni). Amúgy is tiszta bolond vagyok: ma először az esti szoptatás kb. 15 perces volt, és már mélyen aludt a kislány. Én meg csalódottságot éreztem, hogy csak ennyi, pedig amikor egy órán túl van egy ilyen szeánsz, akkor már minden bajom van a végén...
Két napja keveset eszik napközben, 2-3 perc után nem folytatja, hanem elkezd vigyorogni meg röhögcsélni nekem (meg kell zabálni), olyan haverkodósan. És nem éhes, nem nyűgös (na jó, tegnap az volt, de az tuti front miatt). Szívom az orrát naponta többször, ő is megtaknyosodott (biztos tőlem), de színtelen cucc jön az orrából, talán ez lehet a gond. Na meg minden érdekesebb, mint a szoptatás. Van, hogy miközben befektetem a pozícióba, fél másodperc "döntés" alatt meglát valami érdekeset, és tekergeti a fejét arrafelé. Amúgy is 5-6 perc alatt végez mostanában, és csak 5-6 alkalommal eszik egész nap. Így a melleim feszülnek a telítettségtől, pedig azt hittem, én ilyet nem is tudok...
Egyre jobban imádom. Amikor közeleg a szoptatási idő, és ő még alszik, alig bírok magammal. Hihetetlenül gyönyörű a vigyor, amivel rám ragyog. Ha belépek a szobába, egyből észrevesz, és csak engem néz - követ a szemével, akárki játsszon is vele :) Elmondhatatlanul jó és megható érzés, hogy neki én vagyok a legfontosabb ember a világon.
