Folyamatosan tanulom a lányomat, és ő is új dolgokat csinál.
Tegnap este fürdés után elaludt (elszundikált) szoptatás közben, és ahogy tettem be az ágyába, szokás szerint kipattant a szeme. De nyugodt maradt, így betakargattam, simogattam a hátát-fenekét, és énekeltem neki a Bóbitát. És elaludt!
Ma reggel ugyanez: szoptatás, játék, szabad foglalkozás, aztán nyűgösködésre egy kis komfortszopi, elaludt közben. Ágyba be, szem ki, de mivel nem sírt és nem kapkodta a fejét, ott hagytam. Öt perccel később még mindig nézegette a rácsvédő mintáját, de teljesen nyugodt volt. Tíz perccel később aludt, még most is tart.
Az esti nyűgösködés alatt meg rájöttem, nem csak a karomban jó neki, hanem akkor kiabál, ha kimegyek a képből. Ezért pihenőszékestől jött velem a mosogatóhoz, ahol beszéltem hozzá, miközben végeztem a dolgom. Nem volt teljesen nyugodt, de csak kiabált, nem sírt.
Néha azt hiszem, már van egy fix szokásunk, aztán a lányom figyelmeztet, hogy mégsem úgy van az :) Pl. fél 7-kor mindig komfortszopi van, akkor is, ha egy órával evett előtte. Nekem is jó így, mert nézem a híradót a kanapén, karomon a gyerek, mindenki boldog. De tegnap nem volt jó neki, sírt, a másik mellemen is (azt hittem, nagyon jön a tej, ő meg csak cumizna), aztán ahogy felálltam vele, és mentem pár lépést, már el is ájult, és aludt kb. 20 percet rajtam fekve. Édes kismajom, imádom.
