Annyira jó ez a gyerek, hogy bűntudatom van, amiért van időm mellette internetezni... Ma még a reggeli szokásos műsor sem volt, amikor pár percet eszik, nézelődik, nyűglődik, majd mindez elölről reggel 6-tól 9-ig. 8-kor evett egy nagyot (az óraállítás miatt ez neki 7-kor volt), utána pedig hason aludt, míg én vasaltam, pakoltam a kisruhákat (előszedtem a 62-eseket, az 56-osok pedig mennek pihenni a tesóig), zuhanyoztam, fogat mostam, tévéztem, ágyneműt cseréltem. Utána evett, nyűgösködött, nem maradt meg a pihenőszékben sem, ekkor magamra vettem a hordozókendőben, és kimentünk megnézni, jött-e posta. Ott találkoztam Enikőékkel, aki áthívott, és a beszélgetés közben Kisnyuszi pikk-pakk bealudt rajtam, amit folytatott is egészen du. 1-ig.
Az egyetlen malőr, hogy amikor a megfőtt spagettiről vagányan csak fedővel, szűrő nélkül akartam leönteni a vizet, az egész a mosogatóban landolt...
Most már egészen biztos vagyok benne, hogy tudatosan mosolyog :) Ma is tanulmányozta az arcomat, és mosolygott. Még nem olyan szélesen, mint álmában, szoptatás után, de egyértelműen nekem szólt, és mosoly volt :)
És ami imádnivaló: már bújik hozzám, markolja a hajamat, mindkét kezével kapaszkodik (na jó, olyasmit csinál), amikor ölelem. Iszonyú jó érzés. Eddig azt szerettem nagyon, amikor szoptatás közben a kis kezeivel az ujjaimat markolássza, meg a mellemet simogatja-kapirgálja, de ez még szuperebb. És az is nagyon-nagyon anyukásan jó érzés, amikor csak az én karomban nyugszik meg és alszik el sírás után...
Enikő szerint kezd karakteres arca lenni, már nem az a csecsemőpofi. És a rengeteg haja is mind megvan még. Alig várom ilyenkor mindig, hogy felébredjen, és megszoptathassam. Utána pedig elmegyünk babakocsival egy nagyot sétálni. Jó neki is, nekem is.
Tegnap volt 5 hetes, és elérte az 5 kilót is :)
