kicsi babáim

Pindurkám ma a bal oldalomon mozdult egy nagyot, épp a villamoson ültem. Olyan volt, mintha valaki az ujját a hasamba nyomta volna belülről. Mivel csendben voltam és nyugton ültem, fel is kaptam a fejem rá, hogy jééé, ez csak ő lehetett :) Aztán még éreztem arról az oldalról kis fészkelődést, jó volt nagyon, főleg, hogy előtte napok óta nem mozgott ilyen erősen, és ilyen határozott megnyilvánulása sem volt még.

Szerdán voltam AFP vérvételen, kedden lesz eredménye. Remélem, nem lesz rossz (tudom, hogy megbízhatatlan, ezer éves vizsgálat, ami önmagában nem sokat mutat), amiatt, mert nem akarom, hogy mindenki a hasfelszúrós amnióra akarjon rábeszélni. Szerintem az 1%-os vetélési esélynél jóval kisebb esélyem van egy Down-os vagy máshogy beteg babára.

A vérvétel nem volt fáklyásmenet, mindkét vénámat szúrni kellett, mert úgy leesett a 2. kémcsőnél a vérnyomásom (addig is lassan jött), hogy abbahagytuk, feküdtem, ittam, és a másik karomból újrakezdtük, így lassan összejött a 4 kémcső vér. Azért nem volt olyan vészes, ha kellene, félelem nélkül újracsinálnám minden nap a kis törpéért. És legalább megtudtam, hogy mindkét vénám jó (nem látszik egyik sem, volt kellemetlen élményem kamaszkoromban emiatt béna vámpírokkal).

Anya azt mondta, amikor a fiúkkal volt terhes, a bal oldalon érezte az első mozgást, velem meg a jobbon. Nem tudom, ebből érdemes-e bármilyen becslésbe bocsátkozni, szerintem nem. Még mindig kiscsajt tippelek, mondtam az Uramnak is, nagyon aranyosan reagált rá. Szerintem egyre inkább személyként gondol ő is a kicsire, és nem csak nemtelen-láthatatlan kisbabaként. Szerintem mókás neki a gondolat, hogy esetleg lánya lesz, de nagyon örülne neki. Azért egy kisfiúnak jobban drukkol (hiúság? büszkeség?), de igazából mindegy, majd a másodiknál az ellenkező neműben fogunk reménykedni úgyis.

Na most meg olyan érzésem volt, mintha valaki csiklandozná belülről a hasamat baloldalt :) Szia gyönyörűm! Szeretünk nagyon!