Drága Kicsikém, nemhogy a "rettegett" 12 hetet, de ma a 13-at is elhagytuk. Minden nap érezlek, és ez megnyugtató. Nem tudom, mi az, amit érzek (nem tudom rámondani, hogy magzatmozgás), de a méhemben és az alhasamban van egy új érzés, napjában többször, és akkor nyugszom meg, ha aznap már éreztem. Tudom, hogy jól vagy, és minden rendben van Veled.

Egyre többen tudnak Rólad: egy hete Anyuéknak mondtuk el vacsora közben, másnap Anyósoméknak is. Mindenki nagyon örül Neked. Anyuéknak vacsora végéig nem bírtam kinyögni azt az egy mondatot, hogy "kisbabát várok" vagy "márciusban nagyszülők lesztek", mert ahányszor erre gondoltam, sírnom kellett. Így csak a legfrissebb UH képet vettem elő, ez is elég egyértelmű volt :) Másnap elárultam a lelkész feleségének, akkor is könnybe lábadt a szemem, meg neki is. Hétfőn megírtam É-nek, aki kb. 4 héttel előttem jár. Aztán pénteken a két legközelebbi kollegám is megtudta (Cs persze már tudta, ő sem tudta megnagyarázni, honnan - G-vel meg persze megint hullott pár könnycsepp...), tegnap este pedig a szomszédok. Holnap elmondom a főnökömnek is (eddig szabin volt), és onnantól már nem lesz titkolózás, Férj is elmondhatja a munkahelyén. Nem tudom úgy kimondani, hogy kisbabám lesz, hogy ne érzékenyüljek el teljesen. Azért holnap igyekszem összeszedni magam, de a főnököm biztosan nagyon rendes lesz, és gratulálni fog. Jó fej, és neki is van két kislánya.

Még mindig nem látszik semmi a hasamon (csak este, bevacsorázva), a ruhák sem szűkek. Várom már, hogy nőjön a hasam, de Anya mondta, hogy rajta sem látszott 5 hónapig. Valószínűleg nekem is erős a hasfalam, ezért nem nyomja ki a méhem + a belek.

Az elmúlt héten nem vettem semmi újat, az eddigi mérleg: egy kismamaöv, két terhesnadrág (egyiket sem hordtam még), három könyv (A sehány éves kislány, Kismamák nagykönyve, Ember születik), és egy véletlenül nálunk maradt Frakk dvd. Kisruhákkal, bútorokkal még ráérünk, de sokmindent kapni is fogunk.

Így, hogy nap mint nap érezlek magamban, már nem rettegek attól, hogy élsz-e még, fejlődsz-e, nem járok-e úgy, mint a fórumos lány, akinek a 16 hetes UH-n derült ki, hogy nem él a babája.

Ma voltunk IKEA-ban is, nézegettük a bababútorokat. Férj ötlete volt, nagyon örültem neki. Mindig boldoggá tesz, amikor a babáról beszél, elég szemérmes, zárkózott fajta :)

Csak így tovább, Kicsikém! Szeretlek, várunk.