Édes Kicsi Babám, olyan régóta nem írtam - ez összefügg azzal, hogy nagyon nyugodt vagyok. Már 30 cm és 600 g körül lehetsz. A héten egy dolog volt, ami "rosszul esett", amikor azt olvasgattam, mikortól életképes egy koraszülött, mert ez a 24. hetünk együtt, és erre a számra emlékeztem. Na, a 24 hét előtt megszülető magzatok Magyarországon abortátumnak számítanak, és ez annyira kegyetlen így olvasva... De az 500 g fölötti, életképes újszülötteknek már van esélyük. Remélem, legalább a 36. hétig együtt maradunk, egy testben, édesem.
A hasam egyre szebben gömbölyödik, tetszem magamnak :) Pont ma mondta férj, hogy nem is gondolta, hogy ekkora hasam lesz ilyenkorra. (Azért annyira nem nagy, szerintem formás, hátulról még van derekam.) És a drága kicsi lányunk sokat mocorog és tornázik odabent, néha átvonul egyik oldalamról a másikra, és már csuklani is éreztem (vagy csak nagyon jó a ritmusérzéke :)). Voltunk a szokásos havi kontrollon is, a méhszájam C3000, azaz szuper (zárt), a baba nagyobbnak látszik a koránál (ez is jó), már szedett az arcocskájára egy kis zsírt, és megmutatta ismét, hogy kislány. Képet is kaptam róla alulnézetből :) Férj sajnos nem tudott eljönni, de az UH képen a kicsi lány integet neki, úgy van az arca mellett a kis keze.
A legaktívabb esténként, amikor fekszem az ágyban, és olvasok vagy tévét nézek. Ha érzem a mocorgást, és a hasamra teszem a kezem, egy ideig abbamarad a mozgás, de aztán újrakezdi. Néha már Férj is érzi, de sokszor nincs türelme kivárni. Amikor állok, járkálok, nem érzem a mozgást, talán mert elringatja a mozgás. Csak ülő vagy fekvő helyzetben kezdődik a benti torna, egyre lejjebb és feljebb is, érdekes érzés. Egyszer már kívülről is láttam hálóingen át, ahogy mozgatta a hasamat a kis törpénk.
Már legalább háromszor akarták átadni a helyüket emberek a metrón/villamoson, ebből egyedül az volt zavarba ejtő, amikor egy gimnazista-forma csaj kérdezte meg, hogy "le tetszik ülni?", na akkor nem is tetszettem :)
Imádok terhes lenni. A kellemetlenségek pedig nálam is jelentkeznek, de egyelőre nem vészesek: vizesedik a lábfejem és a bokám (a doki szerint ez normális), a vastablettától szenvedős lett a vécézés (Anyuék aranyosak voltak, hoztak szilvabefőttet), a terhességi folyás sem kerül el (de a színe, szaga nem kóros), és egyre nehezebb lehajolnom a cipőmhöz vagy háton fekvésből felülnöm. Az új melleimre alig találok melltartót... egy Aranypókban csak sajnálkozva néztek, amikor mondtam, hogy 80E-s kellene, mert a gyártók általában C/D-ig gyártanak egy-egy modellt. Nagyifazon meg nem kell, köszönöm. Ja, és kb. egy heti keserves munkával megtanultam oldalt aludni, az korábban nem ment, csak a hason alvás.
A védőnőm mérlege szerint már 61 kilónál járok, amin kicsit megütköztem, mert én is szoktam mérni magam, csak én nem ruhástól, hanem reggel, bugyiban. Azon a héten 58-nak mértem magam, ő meg 61-nek, hát baromira nem éreztem mindegynek... (53 volt az induló súlyom, és szerinte 10 kg hízás az ideális.) Én csak a hasamon és a mellemen látom a hízást, mert még hordom a régi nadrágjaimat is kismamamövvel, és nem feszülnek a combomon/fenekemen. És nem eszem több édességet, chipset stb. mint korábban... Na mindegy, stresszelni nem fogok rajta, csak ijesztő volt, hogy az "ideális" hízás 80%-át a félidőig sikerült magamra szednem a rendelői mérleg szerint. Hah. Nem hiszem el :)
Új beszerzéseim: szoptatós párna (két levehető huzattal, jól megtöltve, szuper lábfelpolcoláshoz, olvasáshoz is a fejem alá), az Ebayről kismama melltartók és sok-sok babaruha (jórészt újak, olyan olcsón, hogy a postaköltség többe került), 3 A-vonalú, 30 centis kismamaöv (fekete-bézs-lila), a Vateráról kismama farmer, pont az a gyártmány és méret, amit kölcsönbe kaptam, és nagyon szeretem.
Kezd összeállni a lista, hogy miket veszünk meg a szülésig és hol. Légzésfigyelő nem lesz, babakocsit használtan veszünk (a Peg Peregók tetszenek). A kiságy és matrac új lesz, Férj fogja lepácolni, és a mi szobánkban lesz eleinte. Kell még pelenkázó, autósülést talán kapunk családon belül, és van már felajánlásunk kiskádra is állvánnyal. Hétvégén felhoztunk egy olajradiátort is anyósomtól.
Édes kicsikém, egyre többet gondolok arra, milyen lesz, amikor már Te is itt leszel velünk. Mondtam is a héten Apukádnak, aki reggelente mufurc, és nem szeret beszélgetni, hogy amikor majd Te csivitelsz neki reggel a kezét fogva, akkor próbáljon meg ilyen pokróc lenni :) Nagyon várunk.
