A szopisztrájkot hivatalosan lezárom! Kishusi ma ugyanúgy evett, mint hetekkel ezelőtt, az ebédidős szoptatásba még bele is aludt, és úgy maradt, mint újszülött korában. És az esti altatós szoptatás sem sírásos megszakításokkal telik, hanem nyugodt, kb. 20-30 perces, egyre ellazultabb evéssel.
Nagyon rossz érzés, amikor a gyereked a melled láttán/közelében ordítva, vörös fejjel sír, és ívbe feszíti magát, ha közelítesz. Miközben tudod, hogy ennie kell(ene), mert még alig evett valamit, és a melled majd szétrobban. Meg az is, amikor a korábban a melleden elalvó baba akkor nyugszik csak meg, ha hasra fekteted, és a hüvelykujját szophatja, és így el is altatja magát...
Tegnap és ma is egyszer mosható (BambinoMio) pelust adtam a lányra, nekem még szoknom kell, ő szerintem észre sem vette :) Csak pisilt bele, nem is sokat. Egyelőre ecetes vödörben gyűjtöm a termést.
Múlt héten elfelejtettem írni, hogy felfedezte a lábait is, simán angolspárgát csinál háton fekve, és rugdossa a játékait célirányosan. A térdét megfogja, felhúzza a lábát, de a szájába még nem vette. Hiába ducik a lábai, olyan hajlékony, hogy menne neki. Ha játék után akar nyúlni, simán átfordul hátról oldalra (láblendítéssel), majd vissza.
Durva mennyiségű nyálat termel és folyat szerteszéjjel. Az ökle vagy pár ujja mindig a szájában van. Ha kendőben van, azt is rágcsálja. Ma megpróbált megenni (felfalni) egy puha csörgős labdát is, de olyan fejjel, mint egy igazi ragadozó.
Szokott csak úgy röhögcsélni nekem, imádom. Szemben az arcommal az övé, és elkezd gurgulázni, hö, höhö, és közben néz rám barátságosan meg huncutul, hogy ehhez mit szólok.
Olyan artikuláltan eeeőőőőőőőőőőőő-zik, hogy az csoda. Kezdi felfedezni, hogy kiabálni is tud, meg sikításszerű hangokat adni.
