Kisliza ma a délutáni fürdés után úgy kimerült, hogy beiktatott egy harmadik, félórás alvást is. Olyan gyorsan bealudt, hogy fel sem öltöztettem előtte (nem hittem, hogy ebből alvás lesz), aztán csak betakartam a pizsamafelsőmmel. Lehet, hogy nem csak a fürdés fárasztotta ki, hanem az új tudománya is: hátról hasra fordult, sokszor egymás után. Azt hiszem, a fű kezelsége/távolsága volt a fő motiváció (ha a pokrócról eléri, tépi és próbálja a szájába tömni), és jobbra történt a manőver. Visszafelé még nem megy, de sebaj, így is szuper kiscsajom van.
Újabban megint olyan jó étvággyal eszik, mint régen. Öröm hallgatni, amekkorákat kortyol. És azt is imádom, amikor ő hason fekszik, én fölé hajolva lógatom a mellemet a szájába (ezt a kánikulás-szopisztrájkos időszakban fejlesztettük ki, csak így fogadta el a mellem), és ő megfogja két kézzel, mint egy palackot. De egész finoman, merthogy egyre ügyesebb a kezével.
Az esti fürdésnél újabban próbálja a pohárból rá locsolt vízsugarat elkapni a kezével, cuki.
Azt írtam már, hogy két foga van? A második még csak két kis rece kb., de az első már sokat nőtt, hamarosan nem csak akkor fognak látszani, ha nevet. Nagyon szeretem, ahogy kacag, főleg azt, hogy már úgy is tud, ha nem csiklandozom. Csak néz rám huncutul, és göcög, és lesi a hatást, mit szólok én ehhez.
