Idill felsőfokon. Itthon ülök Anyuéknál, akik épp Erdélyben nyaralnak, a gyerek mellettem alszik a mózesben (amit nemsokára végleg kinő), ölemben a laptop, nyár van és nincs kánikula. Az altatás szuper volt, megtaláltam az ezeréves Hóc, hóc, katonát, ami még az enyém volt (38 Ft), és amikor a törpi nyűgösködött, betettem a mózesbe, és egymás után olvastam fel neki a mondókákat. Ő meg elaludt szép lassan, ráadásul ujj nélkül :) Délelőtt is így sikerült öcsémnek letennie, nem volt ujjszopás, csak kis fejemelgetős tiltakozás, aztán lehunyta a szemét és elaludt. Hármasban ebédeltünk öccsökkel, ez is tök jó volt, azt hittem, majd mindenki eszik külön, amikor megéhezik, erre jöttek maguktól.
A szombati babaúszás után mentünk Veszprémbe, most először aludtunk ott gyerekestül. A földön aludtunk törpivel egy széles matracon, elaludt ugyanúgy, ahogy otthon is, és az éjszakai szoptatás is zökkenőmentes volt. Szerintem neki csak az a fontos, hogy én a közelben legyek, egyelőre nem kényes az idegen helyekre. Délután üzleteket jártunk a 2 éves unokatesójának ajándékért, jól viselte. A végére elfáradt, egy parkolóban megszoptattam, az ölemben elaludt, otthon pedig elég volt csak letenni a matracra, már aludt is tovább. (Amikor fölkelt, és nem voltam a szobában, sírni kezdett, de nem hangosan, csak tiszta könny volt a szeme, amikor bementem a hangicsálásra. Édes kicsikém.)
Most az előbb álmosan szétnézett, újabban gyakran csinálja ezt. Gondolom, meggyőződik arról, hogy megvagyok-e, aztán amikor látja, hogy igen, alszik tovább.
Készen lettek a fényképek, amiket a múltkor csináltattunk, nagyon jók. Remélem, a normális felbontásúakat kapjuk meg CD-n, és tudok belőle adni a rokonságnak is. Igazi családi fotók, három mosolygó fejjel (na jó, L. leginkább komolyan néz a kamerába, kameraérzékeny a gyerek :))
