A nagylány tegnap megint produkált egy elsőt, és megint nem láttam: amíg orgonáltam a ballagáson, átfordult a hasáról a hátára, kétszer is, balra, rajongó nagyszülei szeme láttára. Pontosabban először Apa látta, aki szólt Anyunak, aki nem akarta elhinni, ezért a lány megismételte a mutatványt. Ma nekem is, még lassan megy neki, de egész koordinált már a mozgása, megint fejlődött jó sokat.
Az autózásról: pénteken hazafelé egy darabig a kitörni készülő sírást sikerült megfékeznem a fényképezőgéppel :) Mivel már legalább 1000 képet csináltam róla születése óta, elég kameraérzékeny a törpe, komoly arccal néz és koncentrál, ha meglátja a gépet (ezért baromi nehéz róla nevetős képet csinálni). Ez még ordítás ellen is működik, egy darabig. Ma hazafelé nem fotóztam, hanem odaadtam neki a karórámat (teljes a szerelem kb. két hete a fémszíjas karórákkal), fogta, forgatta, többször leejtette, és nem is akarta a szájába venni, ami nagy szó. Aztán a kezemmel is eljátszott sokáig, szórakoztam neki az ujjaimmal, elnézegette. A textilpelust meg két kézzel fogja, és markol mindent ezerrel, alig lehet kitépni a kezéből. Megvolt az első csomagtartón pelenkázós akciónk is hazafelé.
És Nyuszifül mától nem pogány többé, megvolt a keresztelője. Csodajól viselkedett, végig a lelkészt nézte meg nézelődött a karomban értelmes-érdeklődő tekintettel, a vizes résznél meg se mukkant (pedig nem szereti a vízszintest), a kis kalapját nem lehetett elvenni tőle, mert rámarkolt a kötőjére és nem engedte, ja és amikor Levente megáldotta (két kezével Liza fején), akkor barátságosan nézett rá. Imádnivaló volt. Az étteremben egész ebéd alatt nézelődött a babakocsiban, csak a tornánál kezdett el elégedetlenkedni, de akkor azért, mert már álmos volt. Ebéd előtt a szállodarész első emeleti kényelmes foteljében megszoptattam, így tele hassal és jó hangulatban telt a mi ebédünk is :)
7.630 gramm, még 7 deka hiányzik a duplázáshoz :)
