kicsi babáim

Nekem teljesen mindegy, kisfiú vagy kislány vagy, csak maradj velünk, picurkám. Tapadj meg jól, remélem, a méhemben vagy, és nem azon kívül, nagyon szeretnélek márciusban magamhoz ölelni.

Utólag biztos csak a szépre emlékezik az ember, nekem most tele vannak aggódással és örömmel a napjaim. Nagyon szeretném, hogy megmaradj, és ahányszor vécére megyek, rettegve nézem a bugyimat és vizsgálom a wc papírt, nehogy valami oda nem illőt találjak. Amikor a hasamba belenyilall a fájdalom, azt mondogatom magamnak, hogy ezek csak a méhszalagjaim, ahogy húzódnak, a méhem, ahogy nő, és a többi szervem, aminek most arrébb kell költöznie. Remélem, Te jól vagy, kicsikém, és fejlődsz, gyarapodsz bennem.

Június 26-a este óta, amikor életemben először csináltam egy kétcsíkos tesztet, szeretlek és ragaszkodom hozzád. Azon vagyok, hogy itt maradj velünk, de tudom, hogy a görcsölés nem tesz jót. A ticker szerint, amire feliratkoztam, ma vagy 5 hetes és 2 napos. Milyen sok idő még a 12. hét vége, amikor talán megnyugodhatok. Szerdán lát először orvos, lesz ultrahang is, akkor remélem, látni foglak, legalább egy kis petezsákot a méhemben. Annyi mindentől félek, de nem attól, hogy milyen anya leszek, vagy lesz-e elég pénzünk, hanem csak azon aggódom, hogy megmaradj, egészséges légy, jó helyen légy, 9 hónapig szeretnélek magamban tartani...

Imádkozom minden nap sokszor a Jóistenhez, hogy tartson meg, őrizzen meg, adja nekünk ezt a gyönyörű kisgyermeket, áldja meg a házasságunkat vele, és adja, hogy márciusban családdá válhassunk. Mindig eszembe jut a keresztelői ének, nagyon sokat segít:
"Nem éltem még e föld színén: te értem megszülettél
még rólad mit sem tudtam én: tulajdonoddá tettél
még meg sem formált szent kezed, már elválasztál engemet
hogy társam légy e földön!"