Tegnapi elsők:
- kacagott a nagyapjára, amikor az ölében lovagoltatva valami sváb mondókát skandált neki (huc-huc trellele)
- rámosolygott a tükörben a másik babára, és beszélt hozzá (Jancsi ölében) - eddig csak az én tükörképemre mosolygott, de most egyrészt láthatóan összezavarja, hogy van egy felnőtt mellette és a tükörben is, másrészt saját magát nézegetni, de nem érti még persze, ki az ott
- a babatornáztató állványról háromszor egymás után is leszedte a macit, amit műanyag kapocsféle tart. Utána kereste, hol van :)
Olyan ügyes, hogy már egyszerre két kézzel dolgozik, az egyikkel ütögeti-lökdösi az oldalsó elemet, a másikkal a feje fölöttit próbálja megmarkolni.
Látom a forgás előjeleit: háton fekve úgy tombol, hogy nem csak kezét-lábát rúgja és lendíti erővel, hanem a hasát is kinyomja magasra, befér a kis háta alá a tenyerem olyankor. Egyszer csak el fog billenni a nagy lendülettől az egyik oldalra :) Amúgy tegnap este villant be, hogy ezeket a nagyon erős mozgásokat a kádban szokta csinálni, a babatartó állványában. Pár napja a nagykádban fürdik az apjával, és imádja. A kiskádban már akkorákat rúgott, hogy kézzel és lábbal is elérte a szélét, és akadályozta a szabad rúgkapálásban. Persze amikor vége a mókának és jön a törölközés-pelenka-öltözködés, akkor nagyon-nagyon sír és panaszkodik, de hát egész nap nem sír, ilyenkor minden fájdalmát-elkeseredését beleadja.
Imádja a felültetős tornagyakorlatot, minden izmát megfeszítve koncentrál olyankor, és teljesen egyenes háttal ül fel. Persze ülve nem bírja tartani még magát, és nem is tesz jót neki, de olyan édes, amikor szusszan egyet :) Leengedve sem kell már tartani a fejét, mert ugyanolyan mereven tartja magát, míg nem fekszik újra.
A három hónapos vizsgálaton 7.240 gramm volt és 65 cm, nem csoda, hogy kinőtte a 62-es ruháit is... Az oltásnál (most egy volt csak) nem is sírt, csak kettőt nyekkent, kb. jelezve, hogy hé, mi történik ott lent, de akkor már vége is volt az egésznek. Nézett rám, hogy mit szólok, de vigyorogram rá, ezért mégsem kezdett el sírni :) Édes kis drágaságom. A doktornőnek elmeséltem, hogy jártam az őszilével, de szerinte igyam csak nyugodtan, mindkettőnk egészségére, nem baj az, ha a kislány emésztésére ilyen hatással van, csak jelzi, hogy az anyatejet mennyire befolyásolja az, mit eszem/iszom.
Vettem a teszveszen egy Nandu kendőt tök olcsón, sajna csak M-es, de biztos ennek köszönhetően nem is licitáltak rá sokan. Vadiúj, és alig várom, hogy kipróbálhassam. Ha egy nap nem megyünk sehová kendővel, hiányérzetem van. Imádom hordozni Lizát, olyankor annyira egyek vagyunk, és ő is nagyon szeret rajtam "lógni". Most már fél órát is nézelődik benne, de utána menthetetlenül bealszik. Már nem húzom a fejére a kendőszárakat, hanem a zsebet is a hóna alá húzom, így kilát, támaszkodik, és ha megunta, hozzám bújva elalszik.
Erről jut eszembe, hogy már ölel, amikor a karomban van, kapaszkodik a ruhámba, átfogja a karomat... olyan megindító. És a bizalom is, amivel rám néz. Ha nem velem van éppen, hanem mondjuk Ádival vagy Apuval, és belépek a szobába, vagy megszólalok, egyből engem néz, engem keres. Beszél hozzám, és egész testével mosolyog rám (keze-lába is jár közben, úgy örül). Én vagyok neki a világ, és ez elmondhatatlanul jó érzés.
Jövő héttől lesz mosódióm és mosószódám is, kezdek bioanyu lenni. A mosható pelenkázás is birizgálja a fantáziámat...
