Legalább öt napja nem ittam őszilét, mégis naponta kakil (gyakran kétszer is), és még mindig őszibarackosat (színre, szagra). Ilyen lassan ürülne ki? Bár tegnap ettem pár szem cseresznyét és meggyet (férj szedte az út mellett), és ma megint olyan. Talán a gyümölcsrostra ilyen érzékeny. Amúgy már nagyon várom, hogy ne robbantsa olyan erővel ki a napi termést, hogy ha egy percen belül nem cserélek pelenkát, öltöztethetem át...
Tegnap, életében először, megtalálta a hüvelykujját. Eddig csak az öklén cuppogott, meg több ujját dugta egyszerre a szájába (féltem is, hogy meghánytatja magát egyszer), de a délutáni alvás végén, félálomban olyan átéléssel szopta az ujját, hogy ki-be járt a kicsi szájában, hozzá lehúnyt szemek, komolyan mondom, megható volt látni, milyen erős benne ez az ösztön.
Szoptatáskor és ha fölveszem, a ruhámba kapaszkodik, belemarkol, húzza-vonja. Ha nincs rajtam ruha, a mellemmel teszi ugyanezt :) Ha az ölemben van, szinte átölel, nagyon jó érzés.
Szerintem a textilpelenka lesz az "alvós állata", mert a szájához viszi, gyűrögeti alvás közben. Amikor kendőben mentünk a topiktalira, odaadtam neki, és szopogatta, szívogatta, amíg meg nem érkeztünk.
Már csak 68-as ruhákat hord, a 62-eseket gyorsan kinőtte. És olyan jó idő lett, hogy még a plüss ujjatlan rugdalózókban is megsül szegénykém (rövidujjú bodyval), így most vadászok neki pamut darabokat. Napozója csak 2 van, pedig az praktikus nagyon a nyárra, már látom. Az éjszakai ruházattal még kísérletezem, mert úgy veszem észre, attól függ, mikor kel fel enni. Ha melege van, 1 és 2 között, ha jól alszik, 3 és 4 között. Rövidujjú bodyban és ujjatlan hálózsákban alszik, néha betakarom derékig.
A babatornáztató tök jó befektetés volt, imádja. Lefektetem a játszószőnyegre, fölé teszem az állványt, és akár fél óráig eljátszik vele egy hang nélkül (mármint nyűgösködés nélkül). Az oldalsó két elemet már az első napokban is elérte, és élvezi, hogy beléjük kapaszkodik, meglöki őket, de tegnap a feje fölött lógó maci lábait is megszorongatta. Egyre ügyesebben fog és nyúl tárgyakért, és már élvezi, ha csörgő-zörgő hangot adnak (és ezt ő idézi elő).
A fürdés mostanában nagy hisztivel ér véget, pedig sokszor negyed órán keresztül is locsolja rá az apja a vizet. Liza ül a műanyag babatartójában, rúgkapál ezerrel, élvezi nagyon, de amikor kivesszük, eltörik a mécses. A pelenkázást és a body felvételét is végigüvölti, pedig napközben nincs ezekkel semmi baja.
Viszem magammal mindenhová, és ezt élvezi. A múltkor bevittem a pihenőszékét a fürdőszobába, mert tusoltam és epilláltam is. A zsinórja pont a feje fölött ment el, azt bámulta végig :)
Már biztonsággal felismerem, mikor álmos, és mikor kell neki segíteni az elalvásban (mindig :)). Evés után éber és érdeklődő, gőgicsél, rugdalózik, beszélget, eljátszik, de kb. egy óra múlva nyűgösködni kezd és ásítozik. Egyedül még nem tud elaludni, még nem volt olyan, hogy mondjuk a szőnyegén elaludt volna. Amikor viszont már nagyon nyűgös és sírós, olyankor viszont egy perc alatt átvált ordításból alvásba, nagyon édes :) Az altatás egy kis komfortszopással vagy ölben sétálgatással zajlik, ha tényleg álmos már, akkor pár perc, és tehetem is le a kiságyába. Úgy látom, ott nyugodtabban, hosszabban alszik, mint máshol, most már igényli a nyugalmat és a csendet. Este a fürdés után addig szopik, amíg bele nem alszik, ilyenkor várni szoktam még egy kicsit, mert sokszor előfordult, hogy ahogy letettem, már pattant is ki a szeme. Pont most olvasom a BabyWeekly hírlevélben, hogy a baba nem ismeri fel az összefüggést az álmosság és az alvás között, ezért segíteni kell neki :) ("A baby cannot put herself to sleep or understand her own signs of fatigue, so learn to recognize the signs that she is sleepy and put her down as soon as she seems tired.") Úgyhogy bánja a fene, hogy még nem megy neki egyedül, azért vagyok vele egész nap, hogy figyeljek rá, és segítsek neki. Drága kincsem.
Olvasom Desmond Morristól a Babafigyelőbent, ez is megerősít tudományosan is mindabban, amit csinálok, amiben hiszek: az egy szobában alvással, az altatással-ringatással, a gyereket állandóan magammal "hurcolással", az igény szerinti szoptatással, a sírni nem hagyással kapcsolatban.
Ma mentek el anyósék, kettőt itt aludtak, és hála Istennek, most nem azt hallgattam végig, hogy elkapatom a gyereket, és milyen keservesen sír, hanem hogy milyen nyugodt kisbaba, milyen szépen eljátszik egyedül, mennyire fejlett és ügyes, milyen nagyokat alszik... sőt, a Mama azt mondta, ahhoz képest, hogy irodában dolgoztam évekig, szépen belejöttem az itthonlétbe - gyerekgondozásba, főzésbe, háztartásvezetésbe. Jól esett.
Tegnap babaolajjal és fülpiszkával kiszedtem a köldökömből a barnaságot, végre ez is lehámlott vagy levedlett :) A linea negrám még megvan, de már jóval halványabb, el fog múlni. A lábam vékonyabb, mint valaha (mondjuk sokkal többet is sétálok), és kevesebb kiló vagyok, mint a terhességem előtt.
